Mikor kizárólag harag és bosszúvágy éltet,
S a régi tisztességed már álmodban sem félted,
Hogy ha életcélod ennyi: másokat bántani,
Még az ártatlanok ellen is kardot rántani,
S a sárba taposás lett az uralkodó eszme,
Saját magad megkérdezed -e: neked hogy esne?

Mikor minden megállapodást felborítasz,
S az álmûveltségeddel általánosítasz,
Hogy ha alapos ismeret nélkül is ítélsz,
Mást hátba támadsz gyáván, de szembe csak dicsérsz,
Mindig ébren állsz egy új áldozatra lesve,
Egy nap tõrbe csalnak téged, neked hogy esne?

Örömmel terjeszted a hamis híreket,
A hitvány szóbeszédet ki is színezed!
Te oly könnyedén raksz másokra bélyeget,
Nem tisztelsz se vallást, se magánéletet!
Arra nem gondolsz, hogy te fekszel elesve?
A segítség hiánya akkor hogy esne?

Az ember végtelenül öntelt s hiú,
A gyarlóságából nem vezet kiút!
Önmaga ellen sose tenne rosszat,
Viszont áskálódni képes naphosszat!
Összes értékét föld alá temetve,
Elfelejt kérdezni, neki hogy esne?

Tudom, most méltatlankodik a fél világ:
"Íme egy bohóc, aki vizet prédikál!"
Én bort ittam, s elhagytam eszemet,
De létezik felebaráti szeretet!
Van egy kérdés, mely sok mindent jóvá tenne,
Ha idõben föltennéd: neked hogy esne?

Azt adod -e, amit kapni szeretnél,
Vagy a pusztításban látod a szerencséd?
Van -e elég erõd meghozni a döntést,
Vagy sírig cipeled e romboló önzést,
Aki megfojt a saját gödrödbe veszve?
Õt soha nem érdekli, neked hogy esne!