Száguldó szerelvény a Nagyvárad tér, s a Népliget között,
Ezen a hírhedt szakaszon lettél gyanútlan sorsüldözött.
Újpestrõl indultál Kõbánya-Kispestre,
Mert kíváncsi voltál az imádott kisdedre.
A kocsiban úgy ültél, mint a legbékésebb utas,
Egy gondviselõ apa, aki semmiben sem ludas.
Ám egyszer csak megállt a vonat, s kinyíltak az ajtók,
S egy szempillantás alatt tüzes lett a tarkód!
A rémület ekkor kezdetét vette,
Belõled az embert el is tüntette.

Elöl ifjú hölgyek folytattak triviális vitát,
Majd a hátuk mögött feltűnt egy láncfűrészes brigád!
A másik oldalon diákok nehéz táskákat hoztak,
S a nyomukba szegõdött egy véres, húsbárdos osztag!
Melletted egy idõs néni a botjára görnyedt,
S már a lábához tapadtak a kutyafejű szörnyek,
Aztán elképesztõ, soha nem hallott robajjal,
Megjelent a Nagyfõnök egy szamurájkarddal!
Õk mind azért jöttek, hogy rád rontsanak,
S személyesen veled leszámoljanak!

A kardos beléd szúrt, s te összeestél legott,
De sajnálattal közlöm, még nem lettél halott!
A gyilkosok farkasétvággyal feléd araszoltak,
Meg voltál gyõzõdve, hogy rögvest földarabolnak!
Elmaradt az õr, nem szólt a vészcsengõ,
Mégis rajtad csüngött az összes vérengzõ!
Az utasok mereven, értetlenül álltak,
Megmenteni téged meg sem próbáltak,
Talán azért sem voltak segítõkészek,
Mert rájuk is várt egy másfajta végzet.

Kérted, hogy végezzenek veled egyetlen döféssel,
Mely által kimúlhatsz egy hálás, megadó nyögéssel,
Viszont õket nem hatja meg az effajta egyesség,
A Nagyfõnök foghegyrõl válaszolt: csak egyenként!
Bizonyították, ez nem holmi kora nyári móka,
Hanem egy brutális kivégzés kínai módra!
Egymás után vágták le a testrészeidet,
Míg végül elhagytad eszméletedet,
Így legalább a szíved sem érezte,
Ahogy a kutyafejű szörny egy ugrással széttépte!

Ám ekkor a vonat az alagútból kibújt,
Tested a gyönyörűségtõl mindjárt ellazult!
Hisz ez már a végállomás: Kõbánya-Kispest,
Nemsokára öledben a gyermek, s a hitves!
Lám, kardot ellened senki nem lóbál,
A magyarázat ennyi: elszunyókáltál!
De ez nem a megszokott irány és tempó,
A pályaudvar helyett a mennybe megy a metró!
Rémséges a helyszín, melyet lefestek,
Mindenütt roncsok, s elszórt holttestek!
Ha ezt leadja a tévé, megreped a képcsõ,
Tekerjük vissza, hogy ki volt? Hopp, egy merénylõ!

Tényleg tudni szeretnéd a halálod okát?
A gyilkosod nem más, mint tulajdon mamád!
Szegény a jövõtõl félve úgy elkeseredett,
Hogy a legszörnyűbb bűntettre vetemedett:
Kétségbe esve, dühében dobbantott,
Hideg vérrel, elszántan metrót robbantott!
Az emberek kevésbé díjazták e vakmerõ ötletet,
Mellyel veled együtt a pokolra küldött kétszázötvenet!
Ekképp lett valóság a legvadabb rémálmod,
Ezért nem szabad a halállal tréfálnod,
De leginkább azért borzalmas tudnod a tettes kilétét,
Mert ezentúl nem élvezheted a csodás meggyes pitéjét!