Az ínség órái, ha birtokba vesznek,
Ki kell tartanunk, ne törjünk össze!
A ránk zúduló nehéz, idegen testek
Súlyukat vesztik, nem tesznek tönkre!

Az ínség órái, hogyha már elmúltak,
Ragadjunk meg minden pillanatot!
A boldog perceink semmivé fakulnak,
Ha nem látjuk azt, mi megadatott!