"A férfi kegyetlen" - panaszolják zokogva a nõk,
S a fájdalmas igazságot mondják, semmi meglepõt.
Az emberarcú férgekre bár magam is haragszom,
Férfiként jól tudom: néha kegyetlenebb az asszony.

Mondd el, milyen módon szeretnél a gyilkosom lenni:
Hirtelen indulatból ölsz, vagy meg fogod üzenni?
Amit én nem foghatok föl evilági ésszel,
Te már eltervezted azt higgadt részletességgel.

Oly lehangoló s romboló e kép!
Ettõl pusztul el minden, ami szép.
Kárörvendõ, kuncogó ajakkal mire vársz még?
Legalább most légy irgalmas, és döfd belém a kést!