A megváltás nem a túlvilágról jön,
Nem lesz földindulás, avagy vízözön,
Mégis meghallod az Isten hangját.
Tagadhatják ezt az öntelt gazdagok,
Fölfalják õket holnap a farkasok,
De te megéled az ünnep napját.

Láttad az erdõt s a teljes pusztulást,
A hegyektõl reméltél megújulást,
S rájöttél, hogy haza kell térned.
Meguntad már a sivatag varázsát,
Nem enyhítette a szíved magányát,
Hányszor érezted bent, hogy véged!

Elveszett a család, megszűnt a kötelék,
S te nyakadra vetted a világ kötelét,
E képzelt szabadság megfojt.
Naivan néztél az újdonság felé,
Nem értetted meg a változás szelét,
Nyugalom lelkedben nem volt.

Sírva várnak otthon a gyerekek,
Szerény vágyukra nem jött felelet.
Már elfeledkeztél róluk?
Félelmüktõl ki védi meg õket?
Hallanak még valaha felõled,
Vagy már meg sem érint sorsuk?

Eljött az idõ, meg kell fordulnod,
Hamis kegyekért nem kell koldulnod,
Mikor otthon rád vár az áldás!
Beláttad, hogy nem élhetsz szegényen,
Haza kell térned hittel, egészben,
S ez lesz az igazi megváltás!

Hallgass az ébredezõ hangra,
Nincs több árnyék, állj ki a napra,
Az õszinteség hozhat kegyelmet!
Emberek jönnek, hívnak és elhagynak,
Értelmet éltednek mégis õk adnak:
Biztonságot, békét és szerelmet!