Oly kevés idõ adatott nekünk,
Egy mosolygós nap, a biztató jövõ!
Most mégis búcsúzom, így kéri a sors,
De hálás szívvel köszönöm a sok jót,
Amit tõletek kaptam, felbecsülhetetlen!

Szeretlek titeket, s elfog a gyengeség,
Nem tudom feldolgozni azt, ami történt.
Elviharzok, s ti elfelejtetek,
Veletek többé úgysem lehetek,
Mert bár ott voltam, mégsem köztetek!

Mit kívánhatnék? Egy igazságosabb világot,
Melyben részetek lehet a sikerben,
Ahol nem nyomorítanak meg a túlzások,
Hol a fénysugár elõl már nem bujkáltok,
S ma kacsintva néz rátok egy szebb kor hajnala.

Én büszkén tekintek rátok a nehéz úton,
Most viszont röviden, versben búcsúzom.