Kardom hegye vasbetont tapogat.
Nyári álmában ásít a szék.
Tekintetem tűzrudat hasogat.
Báli párnámban kábít a gép.

Visszajáró jel- és dallamfoszlányok.
Denevérek szárnyán érkezõ menedék.
A bizonyítékot mikor hozzátok?
Talál -e szállást egy vétkezõ feleség?

Tintába mártott, fenséges akarat,
Nagy akadályba ütköznek vágyaim.
Tisztább tavakban foghatnék halakat,
De zsákutcába üldöznek társaim.

Ti õsi hangokat hordozó kagylók,
Enyhítsetek zord üvöltésemen!
Nemesebb célokról vezetnék naplót,
Nyissatok egy rést könyörgésemen!

Kottába vésett puritán vallomás,
Ne vessz el a mélybe zárt korallok között!
Hunyorgó szemmel szenvedõ alkotás,
Ne hagyd el a vándort, ki érted küszködött!

Csalárd dicsfénytõl szorongó csillárok.
A zsákutcák alján elhaló fény.
Hazatérnek -e a bolyongó rímpárok?
Engesztelést nyer egy elhagyott férj?