Gyönyörû nõ vagy, de azt hiszed, ez elég?
Én egész biztosan nem szeretek beléd.
Sajnállak, mert a jussod nem lehet üdvösség,
Betegséged diagnózisa: társfüggõség.

Jellemed, akár egy hosszúszárnyú gerle,
Piciny szívednek nincs hosszútávú terve.
Éhes galambként röppensz ágyról ágyra,
Egy percig sem vagy képes a magányra.

Párválasztáskor nálad elsõ a kényelem,
Él benned egyfajta súlyos, rejtett félelem.
A gyengédség fontosabb, mint a belsõ érzelem,
Szüntelen meggátol számos múltban ért sérelem.

Idõnként rég bezárt ajtókon kaparsz,
Halvány fogalmad sincs olykor, mit akarsz.
Menekülsz elõre, máskor visszavágysz a múltba,
Így bele fogsz fulladni a feneketlen kútba.

Szeretetéhséged megragad minden lehetõséget,
Saját érzésedért viszont nem vállalsz felelõsséget.
S nem találsz partnert, ki a testeden kívül szeretné egész személyed,
Megsúgom neked, ha ekképp folytatod, ilyenbõl borzasztó kevés lesz.

Azt javaslom, gondold át a jövõt és lazíts!
De te még arra is képtelen vagy, hogy szakíts!
Gyávaságod végett könnyen el fogod kerülni
A férfit, ki téged hajlandó nõként becsülni.

Nem véled úgy, hogy ez egy mentális probléma, s kezelned kellene?
Tiszteled magad annyira, hogy teljes erõdbõl küzdjél ellene?
Kár volna érted, hiszen lényed oly vonzó és eleven.
Miért nem akarod tudni, mi az igazi szerelem?