Már megint sírok,
És egyre csak írok,
De sajnos nem szûnnek a gondok.
Ideges és fáradt vagyok,
A padlón fekszem, körülöttem papírdarabok.
Mi lesz még ezután? Lehet, még ma meghalok?
Kérdezem magamban.

Egyedül, magányosan maradtam.
Próbálok javítani,
Változtatni,
De sosem sikerül,
A hiba mindig vissza és visszakerül.
Mit rontottam el, hogy senki se szeret?
Hiszen csak önmagamat adom, nem egy szerepet.
Majd lesz valahogy, még nem tudom.
De talán sikerül megoldanom.

A hangulati hullámzás (egyszer fenn, egyszer lenn) ismét az alsó szintet éri el. Rosszkedv, szomorúság megjelenése a versben.