Ülök csendben, gondolkodom,
Az élet összekuszálódott szálait kibogozni próbálkozom.
Olykor megijedek, ha egy rossz emlék elõáll,
S szívembe nyílvesszõként száll.

Bárcsak elfeledhetném, mit okozott eddig,
Óh, Istenem, ha tovább jutnék még, valameddig.
Igyekszem hibáim helyrehozni,
S újabbakat nem elkövetni.
Próbálom az embereket megérteni, nyitott lenni,
A tévedéseket kikerülni.

Lehet, talán az a hibám,
Mindenkihez nem lehetünk jók ám.
Hiába tesszük, ha becsapnak és visszaélnek vele,
Jókedvünket és segítõkészségünket teszik így tönkre.

Mikor jön el az a világ,
Ahol az ember megérti a másik szavát.
Nem kötekedik, nem bántja társát,
Szeretetet és ölelést ad, nem ostorcsapást.

A barát legyen igazi, és ne érdekbõl cselekvõ,
Ha látja más baját, segít rajta Õ.

Az emberi kapcsolatokról írt jellemzésem.