Az Iskoláról
Viszlát iskola, viszlát Nyíregyháza,
A nagy utazás pillanata jött el ma.
Igen, itt hagylak, de csak hétvégére,
Kell az idõ egy kis pihenésre.Hazautazom, vonattal megyek.
Gyönyörködöm a tájban, s ide-oda tekintek.
Közben gondolkodom, végre nyugalomban,
Nem idegesít addig a sok munka.Egy nap szünet kell legalább,
Hogy aludhassak egy kicsit tovább.
Nem vagyok ám hétalvó,
De a tanulás miatti éjszakázás fárasztó.Sok minden van, ami feladat,
És ebbõl általában hamar összegyűlik hat.
De az igyekezetet sokszor nem veszik észre,
A diák legnagyobb idegességére.Van, hogy hiába készül fel,
Mégse azt kapja, amit tudása szerint érdemel.
Többre tartják a pénzét,
Hagy fizesse ki akár az egész életét.
A hallgatók pénze ezért gyakran nulla,
A szorgalmasak arca pedig, mint a hulla.Nehéz továbbjutni ilyen esetben,
Mert az eredményektõl az ember visszaretten.
De nem szabad feladni, küzdeni kell,
S a jó jegyet megkapjuk végre egyszer.És persze ott vannak a bulizós arcok,
Kiknél nincsenek meg a tanórai harcok.
Könnyen átmennek a vizsgán, mert szeretnek csalni,
Puskázni annál inkább, mint lelkiismeretesen tanulni.Nekik az egész félév, sõt év csak buliból áll,
Az ilyen hallgató csak diszkóba jár és sokat piál.
Csodálkozik is, hogy kiröhögik.
A jó véleményekrõl részegen csak álmodik!Mégis jobb szorgalmasnak lenni, és tanulni,
Mint csalással tudásunkat hamisítani.
Munkahelyen kiderül ám a turpisság,
De már akkor késõ a sírás-rívás!(folytatás következik)