Hazamész iskolából, az úton zenét hallgatsz,
És közben örülsz, hogy már itt a tavasz.
Fejedben kavarognak a jól ismert dallamok,
Arcodon a várva várt mosoly ragyog.

De hirtelen egy zajt hallasz, és megijedsz,
Hátra se nézel, csak futni kezdesz.
Majd egyszer csak megfogja valaki vállad,
Rossz érzés támad benned, a lábad is zsibbad.

Ijedtséged tovaszáll,
Abban a percben, amint megnyugodtál.
Hisz mögötted a barátod áll!

Ő az, aki mindig veled van,
Mind valósan, mind gondolatban.
Kisegít a bajból,
Ha beteg vagy, ő ápol.
Erőt ad, és bíztat,
Hogy a küzdelmet, s reményt fel ne add.