.:::* Trinity: Jövőből a Jelenbe (próza) *:::.

Egy izgalmas történet a jövõbõl...

Elsõ fejezet, folytatás

A következõ nap ismét utazással telt el, ugyanis vissza kellett mennie Nyíregyházára, a munka miatt. Barátnõje is várta már, mert csak akkor tudnak találkozni, ha Eliza új otthonában van, nem Miskolcon. Elõfordult már olyan is, hogy Eliza vonatozott át barátnõjéhez a viszonylag közel lévõ Téglásra. A chaten ismerték meg egymást. Elizának sok ismerõse van, akivel az Interneten keresztül tartják a kapcsolatot. Hajnalban, 05:00-kor kellett tehát felkelnie Elizának, hogy elérje a vonatot. Hat óra harminc perckor indult a Miskolc Tiszai pályaudvarról. InterCityvel. A Hajdú IC mind kívülrõl, mind belülrõl nézve is igényes, szép volt, modern új tervezésben. Az ülések bordó és pirosas mintájú huzattal voltak bevonva, az asztal lapja fából készült, és fém lábakkal rögzítették a padlószõnyeghez, amely szintén bordó színû, és sárga pöttyös mintás. Szóval az emberek nagy részének már elsõ látásra megtetszett a kialakítás. A kocsi végén az önmûködõ ajtónál színes kijelzõk segítették az utasokat a tájékozódásban. Rajta volt a megálló / állomás neve, az étkezõkocsi helyének jelzése, valamint a nem-dohányzó jel és az osztályjelzés is. Eliza elsõ osztályon utazott, mert korábban vasutas dolgozó volt. Sokat gondolkozott azon, visszamegy és újra jelentkezik régebbi munkahelyén, mivel nagyon szerette azt a munkakört, amiben dolgozott: A MÁV - Informatika Rt. munkatársa volt, de jegyvizsgálóként kezdte pályáját.
Szeretett vonattal utazni, és ez a rajongása megmaradt mostanáig is. Ahogy régebben, úgy e pillanatokban is gyönyörködött a tájban, a szép napsütéses idõben, vagy a téli havazásban egyaránt. Bár ez idõszakban tavaszodott éppen, de elõfordult a havazás még így is, egy-két nap. útközben elgondolkozott. Majd hamarosan kivette laptopját a táskából, és dolgozni kezdett. Egy levél szövegét gépelte be éppen, amikor megcsörrent a telefonja. édesanyja hívta õt.
- Szia, mi újság? Elérted a vonatot?
- Szia Anyukám, igen. Már hamarosan megérkezünk. Minden jót, majd este beszélünk. Puszi.
- Jó, sok szerencsét a mai napodhoz is, szeretlek. Vigyázz magadra.
- Minden rendben lesz, hidd el Anya. Igyekszem.
- Puszi, szia.
épp hogy letette a telefont, már készülnie kellett a leszálláshoz.
- Végre megérkeztem. - gondolta magában. átment az útkeresztezõdésnél lévõ zebrán, majd a Vasútállomással szemben lévõ buszmegállóhoz igyekezett. Azon gondolkozott, minden nála
van -e, ami a munkájához szükséges...

Második fejezet

Megérkezett a buszvégállomásra. Várta már, hogy indulhasson a 18-as busszal a lakás felé. Jött is nemsokára a várva várt busz. Felszállt, meglepõ gyorsasággal, de ahogy mindig is szokott. Fáradtság, vagy más külsõ jellemzõ nem látszódott rajta. A buszon ülve elgondolkodott.
Vajon sikerül -e a munka? Felveszik -e? Hogyan fognak bánni vele.

Lassan megérkezett a Korányi Frigyes utcára. A 22. szám alatt lakik, a földszinten. Kulcsát már akkor elõkészítette, ahogy a zebrán átért. Most kezdte már fáradtnak érezni magát.
Fõzök egy teát és lefekszem aludni - gondolta magában.

így is lett. Megivott két csésze zöldteát - ezt a fajtát kedvelte ugyanis - majd lezuhanyozott, és ment aludni. Hosszú haját, mint mindig alvás elõtt - kiengedte. Nem szeretett összefogott hajjal aludni. Olyankor mindig meghúzódott néhány tincs...