Sajnálom, mi történt, ne haragudj rám,
Sokáig nem doboghat a szív, mely boldogságra vár.
De meg kell értened, elegem volt már.
Elhagyom helyem e ronda éjszakán.

Nem hagytak érvényesülni, szabadnak lenni,
Pedig úgy szerettem volna, sikerekben élni.
Igazságtalan kisemmizett lét: végeztem veled,
Letelt az idõ, nem figyeltél igazán, hát elbúcsúzom tõled.

Azt akartam, hogy jó legyen, a szépre törekedtem,
De mi volt ötletem, az mind a tiltott dolgok földjén terem.
Utálom ezt a helyzetet, az elnyomás megy csak,
Holott mellette a szeretetrõl hablatyolnak.

Nekem az ne mondja, hogy szeret,
Ki megakadályoz abban, élvezzem az életet.
Elvették értékét, értelmét, így nincs már semmi,
Amiért megéri maradni, vagy itt lenni.

Minek jöttem vele ide, bár érteném,
Hisz nekem máshol a helyem, ezt tudom rég.
Kimutatja, érzem az ál-szeretetét,
Felesleg és kolonc vagyok szemében, nem tudom miért?

Hol van itt a szeretet, ha mindenben gátol,
Nem érzem így jól magam, jobb lenni máshol.
Nyíregyházán, vagy bárhol, csak legyek már távol.
Messze innen, nem akarom hallani, hogy vádol.

Ezért jöttem most, hogy elköszönjek,
A maradóknak elmondjam, vége lett mindennek,
Engedj hát utamra, ne növeld a bajt tovább,
Keress valakit, aki tûri az elnyomást és butább.