Miért?
Eldobtál, mint egy rossz rongyot,
Ezzel okozva nekem és másoknak ezernyi gondot.
Kérdem én: miért? Mit vétettem,
El ellened milyen bûnt követtem?
Vagy puszta létem a gond, hogy élek?
S hogy emberként, nem pedig növényi magvakként madárféléknek?
Bûnöm mindössze e létezés...
Oh miért pont ide, s így születtem?
Helyem inkább lenne New York, vagy Manhattan.
Ott, hol gazdaság és igazi szeretet van a szívekben,
Nem pedig álszeretet és kapzsiság életképekben.
Akkor boldogság, s nem fájdalom lenne szívemben.
Oh az életünk bárcsak vidámabb, jobb lenne,
Ha a gondoskodás közösen még most is mûködne.
Ha a magyarázat, beszélgetés nem torkollna veszekedésbe.
Ha törõdnél is velem, 24 évem ellenére.
A tanulás is így jobban menne,
És minden vizsgám a tervek szerint sikerülne.
A kedvem is sokkal jobb lenne,
Emlékezetembõl minden rossz kitörlõdne,
A szomorúság után egy jobb korszak jönne,
Szép, feledhetetlen élmények sora következne,
S felszabadult lennék, ahogy a korombeliek zöme.
Végre az eredményeim miatt lennél rám büszke.
De ezzel ellentétben minden szavad vádol,
Hibáztat, sért, szomorúvá tesz, kigúnyol,
És a viselkedésed szándéka csak gátol,
De tudom, a sikerekben te sosem érsz majd utol.
Hidd el: elõled sem lelkem, sem szívem semmit el nem titkol.
Az igazságot már rég elolvashattad volna, leírt szavaimból.
