Felejts el!
Eddig arra kértelek, emlékezz rám,
Nem tudom, szerettél -e egyáltalán.
Már csalódtam, ezért azt kérem felejts el,
Szíved rejtekében ezentúl ne rejts el.
Milliószor gondolkodom, töprengek,
Hogy velem ezeket miért tetted?
Hisz' nem bántottalak, egy rossz szót sem szóltam,
Kisegítettelek sokszor, és vigasztaltalak a bajban,
Mint egy igaz barát, ki segít jóban-rosszban.
A pár hónap alatt jött ezernyi kaland,
S nehézség, szomorúság a két tanév alatt.
De a történet az idõvel elõre haladt,
Így nekem csak a csalódás maradt.
Felejts el kérlek, s ne haragudj rám,
Én már megbocsátottam, töprengve az események során.
Meggyanúsítottál, de nem tettem semmit,
Lesz még más, ki az úton továbbsegít.
