Este 2.
Sötét van, sétálsz az erdõ mellett,
S egyszer csak úgy érzed, követnek.
De rajtad nem látszik se ijedtség, se félelem,
Energiát gyûjtesz magadban,
felemelkedsz a levegõbe gyorsan..Majd elõre indulsz,
Repülsz - akár a madár,
Kicsit mégis izgulsz,
Azt kívánod: bár otthon lennék már.Lent meglátod ellenséged,
Rájössz: jókor kaptad e képességet,
Mert lehet, ha ott maradsz, véged.
De innen fentrõl belátni a nagy messzeséget.Kicsit hûvös van odafenn,
S te reméled, hazaérsz idõben.
Visszatérsz házadba és ágyadba,
Így merülsz el az érdekes álomba.
