
Ismét az állomáson várakozol,
Szívedben boldogságot hozol.
Örülsz, mert végre
a barátoddal találkozol,
Ha egyedül vagy, félsz,
Hisz´ magányosan élsz,
nem találod helyed, unatkozol.
Megérkezik,
s leszáll a vonatról
nagy csomagokkal,
Amint meglát, odaszalad hozzád,
arcán nagy mosollyal.
Egy pillanatra megáll, leteszi táskáját,
Boldog õ is, hisz nálad
tölthet néhány éjszakát.
Pakolás
után beültök az autóba;
indulás következik, lábad ráteszed a gázpedálra.
Gondolataid sebesen cikáznak agyadba,
A magány után otthonodba
pár napra vidámság költözik,
A szomorúság érzése lelkedbõl törlõdik.
Körülnézel
az úton, nincs senki elõtted,
Szabad az út, a sebességet
egy kicsit növelheted.
De vigyázz, tarts mindig mértéket,
Inkább érj haza késõbb,
De ne történjen baleset.