TRINITY: A rettegés...

{ próza / egyéb, álomképek, történet }


A rettegés...


Egy ingatlanközvetítõ cégnél dolgozol, lakások és családi házak eladását intézed. Hétfõ reggel egy hívás érkezik hozzád. Egy elhagyatott lakásba kell menned, hogy megbecsüld annak értékét. A bútorokat és egyéb használati tárgyakat még nem vitte el senki sem.
Ahogy a házhoz érsz, furcsa dolgokat tapasztalsz. Hideg fut végig a hátadon, mert egy szomszéd épp most mondja el: a 3/3-as lakásban nemrég meghalt egy idõs házaspár.
Ahogy belépsz az elõszobába, sötét járja át az egész lakást. Érzed, muszáj beljebb menned. Mintha egy halk, de kérlelõ hang hívna az ismeretlen felé.
A bejárati ajtó mögött a spajz található, azzal szemben a konyha. Közepén egy kis asztalka, régi elszakadt terítõvel a tetején. Mellette két kis szék. A gáztûzhelyen is látszik, sokat használták. A konyhaszekrényben a tányérok, evõeszközök tisztán elmosva várják, hogy valaki kivegye õket onnan.
Az elõbb jelentkezõ hang ismét szólít, egyre hangosabban. Megszeppenve kihátrálsz a konyhából. Ahogy továbblépsz - bár félve haladsz elõre - meglátod a kisszobát és vele átellenben a fürdõszobát.
Sárga ajtók vannak mindenhol. Az ajtófélfa fekete színûre van festve. Beljebb lépve beérsz a szoba ajtajához.
Tudod, hogy rajtad és a szomszédon kívül - aki elkísért -, más nincs a lakásban, mégis furcsa érzésed támad: Mintha összesen négy ember lenne ott. Mintha figyelnének.
A hangjelenség egyre erõsebb és hangosabb lett, ahogy közelebb értél. Belépsz a szobába, itt is sötét van. A függöny még be van húzva. Két fotel, egy régies szekrénysor, két asztal és két ágy látható itt.

Hirtelen a hang egész közelrõl jön feléd. Hátranézel, és meglátod forrását - két alak áll pár centire mögötted: egy idõs nõ és férje. Beszélnek hozzád, de nem érted szavaikat. Nem értheted, mert megrémültél. Közelednek feléd, hirtelen úgy tûnik, mintha bántani szándékoznának téged. Lehet, hogy a szomorúság, vagy más érzelem látszik arcukon? Megzavartad nyugalmukat talán? - teszed fel a kérdéseket magadban, illetve félhangosan a szomszédnak, akirõl azt hiszed, ott van még az elõszobában. õ nem válaszol.

Megfordulsz, rettegve jösz rá: Egyedül maradtál. Megpróbálsz kijutni onnan, de érzed, valami - vagy valaki visszahúz. Még mindig félsz, de már kijutottál, a bejárati ajtót próbálod kinyitni. A zár beragadt.
Ekkor hirtelen fájdalmat érzel, az egyik alak hozzádért, épp a szívednél.

Összecsuklasz.

Táskádban a telefon épp most csörren meg, de te már nem tudod felvenni. Meghaltál, mert elrabolták szíved.

>> Megjegyzés: (2009. augusztus 16. vasárnap 21:36)

| Vissza a versekhez... |