Elegem van

Elegem van, a trágárságot nem unjátok még?
Most már ebbôl elég,
Abbahagyhatná már az alja nép,
A sok káromkodást és mások sértegetését.
A sok beképzelt kis szemét féreg,
De megbánhatná tettét már végleg.

S leszállhatna a magas lóról,
És leszokhatna a káromkodásról.
Csak annyit vennének már figyelembe,
Hogy ôk is kerülhetnek ugyanolyan helyzetbe.

Könnyebb a másikat csúfolniuk,
Mint legalább olyat, vagy jobbat alkotniuk.
Ejj galád társaság,
Kiknek viselkedése rosszaság és ostobaság.

Piszkálódás és káromkodás helyett,
Inkább ülnének a könyvek, füzetek felett,
Hisz nemrég indult az iskola,
Amelyet a szívem már nagyon várt régóta.

Vagy talán ez az irigység,
Mi erre készteti ôket még?
És valójában legbelül velem vannak?
Talán mégis jót mondanának?
De hiszen a kommentek nem erre utalnak.

Nem számít már, nekem az a fontos,
Hogy a biztatást mástól megkaptam most,
Nem törôdöm velük, nem érdekel,
Ezután ti csibészek; már engem nem értek el.

A bizalom s barátság mi részemrôl volt, elveszett,
Mivel a sikerbôl irigység keletkezett.
Többé nem érdekel más véleménye,
Csak a magam sikerélménye.

Teljesítem álmaimat,
Amiben mostantól már senki meg nem akadályozhat!
Aki ismer és tényleg barátom, kitart mellettem,
Büszke rám, szeret és megért engem.

Egy általánosan ismert videomegosztó oldalra feltöltöttem egy általam készített táncos videót, amire sértõ kommenteket írtak. Ez alapján írtam meg e versemet.