TRINITY: Õszinte igaz érzelem

{ versek / szerelem, elmúlás, elmélkedés }


Õszinte igaz érzelem


Szerettem valakit.
De õ nem igazán!
Mindez csak pillanatnyi helyzet volt csupán.
Kiderült nem vagyok neki jó,
Nem ide és nem erre való.

Elbúcsúzok hát mindenkitõl,
Megteszem azt ami majd mindent kitöröl.
Nevet / neveket nem mondhatok sajnálom.
Eddig reménykedtem: teljesül majd az álom.

Amit elterveztem, nem félek megtenni,
Vágyom már az örök nyugalmat elérni.
Csalódtam az életben, és csalódtam emberben.
Emiatt tört össze az évek alatt szívem.

Legyen e pár szó, most már utolsó,
E világ számomra egy kietlen sötét folyosó.
Búcsúzom hát, kísérjenek utamon végig e szavak,
De vigyázz, eljön a nagy visszatérési nap,
Mikor mindenki majd azt érdemli, amit kap.


>> Megjegyzés: (2009. november 2. vasárnap 03:17)

| Vissza a versekhez... |