Az Élet csapdájában
Kerestelek, de nem voltál itt.
Remény nélkül már semmi a puszta hit.
Az élet holtvágányra vitt,
Folyammá váltva bánatom könnyeit!
Hamarosan kitörlõdik minden,
Könnyebben és gyorsabban, mint hittem.
Végre véget ér a szenvedés,
Nincs többé fájdalom, s nincs több érzés,
Mely olyan volt, mint szívbe késdöfés.
Rossz pillanatok, ég veletek,
Hozzátok vissza többet nem érkezem.
A búcsú pillanata jött ma el,
Kérlek, ne mondd hogy még mindig könnyezel.
Hagyd, hogy az emlékek elmúljanak,
S mire feljõ az új Nap,
Mindez csak álom marad.
Ne gondold, hogy itt hagytalak.