Búcsú
E pillanatban találkozik a jelen s a múlt,
és mikor az élet fénye már kigyúlt,
minden mi volt, csak régi por csupán
mert, ezt megtennem már régóta muszáj.
Senkim sincs, ki engem elfogad, vagy szeret,
Ez idáig e bánat a lépés megtételéhez vezetett.
Nem igaz a szó, mi elhagyja szádat,
Hamis az egész; csak múló pillanat.
Kár volt minden, mi eddig történt,
E miatt fáj szívem, nincs kiút és nincs több fény.
Hidd el jobb lesz már így,
ha szívem többé nem feszíti a sok kín.
Vonatunk ma újra száguld,
Csak úgy suhan a táj, az ablakon át bámuld.
Meg nem állunk, míg a terv sikerül,
Helyünkre csak egy virágcsokor kerül.
A végsõ pillanat mindig a leggyorsabb,
Az ember ezután lesz csak boldogabb.
Ne próbálj megkeresni, sem fékezni,
Soha nem fogsz tudni már utolérni.
Nem mondom, hanem írom,
De én ezt már tovább nem bírom!
Végeztem hát, ennyi volt.
Magam mögött hagyom végre e kort.
Emlékeidben maradjanak e sorok,
Többet már nem szólalok meg, semmit sem mondok.
Nem értettek meg, mert náluk különb vagyok,
Ez minden, s ez volt az indok.
Nem vagyok önzõ, sem beképzelt,
Csak egy lány vagyok, ki boldog soha sem lehetett.
Verés, veszekedés és bánat Jó szó, szeretet helyett
Ezt kaptam csak, s velem a fájdalom végzett.