Határozott négysoros
Miért kéred, hogy szeresselek,
Ha te nem teszed?
Miért várod el, hogy megértselek,
Ha amit mondok, el sose hiszed?
Fáj, hogy velem ilyen vagy,
S úgy érzem, itt a hiba elég nagy.
De el ezt nem én rontottam,
Mert hozzád mindig õszinte voltam.
Miért nem hagyod, hogy éljek, mint a többi fiatal?
Szabadon, de mégis családban, hol nincs viadal.
Értsd meg végre, felnõttem,
S vannak céljaim az életben, rájöttem.
Engedd, hagy váltsam valóra terveim,
Ezáltal gyógyuljanak be felszakadt sebeim.
Fáj a sok bánat és csalódás,
S ezek között a reménytelen várakozás.
Ami engem érint, legyen, hogy döntsek én,
Végre egyszer boldogan éljek e földtekén.
Hagyd el a régi kort, hisz lejárt,
Nincs már azóta rabszolgaság!
Ne kényszerítsd rám zsarnokoskodó vágyad,
Ne gyûlölj amiatt, mert más az én vágyam.
A vita hatása a te lelkeden szárad,
Ha folyton használod a kényszerzárat.