Itt a hétfõ,
ismét suli,
Ma is jó lenne ötöst kapni.
Vizsga készül, dolgozat lesz,
a teremben épp ezért semmi nesz.
Bejön a tanár, a diákok felállnak,
a halk beszélgetések egybõl elnémulnak.
Kezdõdik az óra, nyílik a napló,
"Erika, jöjjön ki a táblához" - szól
az óraadó.
A lány elindul, gondolatait összeszedi,
S reméli, ma a tudás-csatát õ nyeri.
A csoportból õ a legszorgalmasabb,
Nagy levegõt vesz, aztán hadd pörögjön
az agy.
Egyik kérdés jön a másik után,
és érkeznek a helyes válaszok is aztán.
De a tanár szájából csak pattannak a szavak,
S szemei rosszallóan csillognak, s villámokat szórnak.
A tanári asztal mellõl balta kerül elõ,
S kiderül, itt ma hiányozni a nyerõ.
Gyilkos pillantással méregeti a társaságot,
hova sújston le csapásával, s csillapítsa
a haragot.
Hirtelen dühében a lány felé csapkod,
Kinek hangja azonnal elhallgatott.
"Na, ki a következõ?" - kérdi
a tanár,
"Kire fog lesújtani immár a halál?"
A helyiség légköre
és a hangulat is feszült,
az eleddig fiatal arcokra az ijedtség is kiült.
Remegõ, halovány, és élettelen testek mindenütt,
ide már a jó idõ sem hoz többé nyugalmat
és derût.