Hamarosan elindulok,
Lépteim csak a sötét titok
övezi, s könnyezve távozok
e helyrõl, mely sok bánatot okoz,
Többé nincs közöm semmiféle dologhoz.

Megtudod milyen az, ha valaki eltûnik hirtelen.
s a pillanatnak vége, tovább keresed szüntelen.
De nem leled, s hû szíved nem feled,
te rá emlékezel, de tudod õ már nem jön el.

Vele a sors végzett,
a szomorú élethelyzet,
mely sokáig szívére telepedett,
mirõl senkinek szólni nem mert.

Nappalom a munka, s jórészt a pihenés,
éjszakáim csak a rettegés
töltötte ki, megzavar a fura recsegés,
mindenhol - de talán - képzelõdés lenne az egész? nem hiszem
csak várom, hogy végre nyugalmam legyen.

miért történik velem mindez,
tudom, rám hidegen vádlóan tekintesz.
semmit sem tettem, nem ezt érdemlem,
történhetne már végre jó is velem.

Egy szomorú esemény előzi meg e vers megírását..