Kérlek, fogadj be most utoljára,
Hadd maradjak nálad éjszakára.
Nem jöhetek ma vissza
A holdfényes nagyvárosba.

Mert a szívem innen már elvágyik,
Ha elmegyek, egy újabb ajtó kinyílik.
Engedj végre szabadon, hisz felnõttem,
S hosszú út áll még elõttem.

Elég volt ebbõl, engedj el,
Nem jó már nekem ez a hely.
Önzõ zsarnokság vagy, semmi más,
Hova lett belõled az emberi tulajdonság?
Nem veszed észre, magadban a hibát?

Folyton veszekedsz és bántasz,
Koholt vádakkal engem
Mindenért hibáztatsz.
Érzem, innen el KELL mennem.

Várnak már az új, a jobb helyek.
Ahol végre valaki engem is szerethet.
Szenvedés csak az élet itt melletted,
Nem akarlak látni többet, Isten veled!

Életem eddig csak szomorúsággal volt tele, ezután Boldog és SZABAD ember akarok lenni, akinek nem szól be senki az életében, hogy mit hogyan csinál, mibe öltözik, és mit néz / hallgat. Elegem volt az átélt tiltásokból, korlátozásokból!