Tudom, sokáig nem hagytam jelet,
De most visszatérek közétek.
Ne féljetek, nem tűntem el,
Titeket sohasem hagylak el.

Szívem egyre szenved, s nagyon fél
De míg dobban egyet-egyet
Addig hisz, vár és remél,

S erõs fájdalom járja át,
Mert elvesztettem azt,
Mi éltet, s örömöt ád.

Még bízom az új Jövõben, a jóban
De feladatom és küzdelmem
Ehhez még elég sok van,
Hogy céljaim elérjem,
és az álmokból valóság legyen.

Mivel sokáig nem tudtam idõhiány miatt a versírással foglalkozni, egyszer csak kaptam egy ötletet, ebbõl jött létre ez a vers...