Addig feszül bennem a fájdalom,
Míg az idõt tovább veszni nem hagyom.
Tudom ez nektek is lehet fájni fog,
De én már élni így sajnos nem tudok.

A piszkálás, idegesítés mindennapos,
Én csak egyre süllyedek sajnos.
Süllyedek és nem érem el sose
A boldogság kapuját talán semmikor se.

Hiába próbálkozok, nem odafigyelni,
Nem felvenni a beszólásokat, és boldogságot keresni,
De nem megy, mert a rosszak egyre csak visszarántanak,
Kapaszkodni, felépülni nem hagynak.

Az idõ kevés, a vizsga sok,
Én már végezni akarok.
Kérlek, Õrangyalom, segíts,
És a vágyaim, álmaim teljesítsd.

Tudom, hogy a tett is kell hozzá, meg szorgalom bõséggel,
Én már megtettem ehhez mindent ami kell.
Tanulok és tanulok, a feladatokat gyakorlom,
De emiatt már szeptember óta nem alszom.