Minek van az élet,
ha rossz, minek?
Ha minket folyton rabszolgának néznek?
Minek az olyan élet, ha értelme nincsen,
Ahol az embernek semmi öröme, titka, kincse.
Minek az olyan élet, ahol semmi boldogság
Csak a szürke hétköznapok nap nap után.
A politikusnak meg csak a pénz számít, semmi más
Közben pedig szinte haldoklik a lakosság.
Más baján röhög az aljas zsarnokság,
Melynek egykori jó neve volt: a család.
Mikor lesz végre a szívekben szeretet?
Mikor fogadják el azt, amit más szeret?
Mikor jön el, hogy a fiatal is boldoglehet?
Mikor érjük már el a szabad, egyéni életet?
Nekem senki se parancsolgasson,
Adok egy jó tanácsot: engem végre békén
hagyjon.
Foglalkozzon saját magával, és párjával
Nem pedig mások életének elrontásával.