Minek az olyan élet, minek?
Ha minket folyton rabszolgának néznek!
Minek az olyan élet, értelme nincsen,
Ahol az embernek semmi öröme, kincse!
Minek az olyan élet, ahol semmi boldogság,
A politikusoknak csak a pénz számít, semmi más.
Közben meg százszámra haldoklik a lakosság!
Más kárán röhög az aljas zsarnokság,
Melynek egykori jó neve volt: a család!
Mikor lesz végre a szívekben szeretet?
Mikor fogadják végre el azt, amit más szeret?
Mikor jön el, hogy a fiatal is boldog lehet?
Mikor fogadják el egyszer már a Te véleményedet?
Mikor érjük el a jó, egyéni életet?
Nekem senki ne parancsolgasson,
Adok egy jó tanácsot: engem végre békén hagyjon!
Foglalkozzon saját magával, amíg még lehet
Mert õ nem sokáig számolhatja már az éveket!
Mi az, hogy egy ötvenéves nyugodtan szórakozhat?
Egy fiatal, huszonéves miért nem teheti ugyanazt?
Õ miért nem bulizhat, alhat, játszhat?
Az élet nem csak a munkából áll, te ezt nem tudtad?