TRINITY: Igazságok 2.

(átszerkesztett változat)

{ versek / egyéb }


Igazságok 2.


Minek az olyan élet, minek?
Ha minket folyton rabszolgának néznek!
Minek az olyan élet, értelme nincsen,
Ahol az embernek semmi öröme, kincse!

Minek az olyan élet, ahol semmi boldogság,
A politikusoknak csak a pénz számít, semmi más.
Közben meg százszámra haldoklik a lakosság!
Más kárán röhög az aljas zsarnokság,
Melynek egykori jó neve volt: a család!

Mikor lesz végre a szívekben szeretet?
Mikor fogadják végre el azt, amit más szeret?
Mikor jön el, hogy a fiatal is boldog lehet?
Mikor fogadják el egyszer már a Te véleményedet?
Mikor érjük el a jó, egyéni életet?

Nekem senki ne parancsolgasson,
Adok egy jó tanácsot: engem végre békén hagyjon!
Foglalkozzon saját magával, amíg még lehet
Mert õ nem sokáig számolhatja már az éveket!

Mi az, hogy egy ötvenéves nyugodtan szórakozhat?
Egy fiatal, huszonéves miért nem teheti ugyanazt?
Õ miért nem bulizhat, alhat, játszhat?
Az élet nem csak a munkából áll, te ezt nem tudtad?


>> Megjegyzés: (2012. augusztus 09. 19:17 - Miskolc)

|| Vissza a versekhez ||