Csalódások
Az ember minden egyes nap,
az élettõl egy-egy pofont kap,
Millió csalódást átél,
De mégis mindig tovább remél.
Remél, de sokszor mind hiába,
mert egyetlen perc alatt összedõl világa,
mit addig eltervezett, s igaznak hitt,
De mind porrá lett, már nincs semmi itt.
Bízni a sikerben, és hinni a jóban
Szembeszállni a kudarccal, megmaradni a harcban
A legnagyobb s legnehezebb feladat valójában.
De ez mégsem lehetetlen,
mert amíg a sikert hajszoljuk,
olykor görcsösen, szüntelen,
Hozzászokunk, újra az álmot látjuk,
Igyekszünk és egyre kevesebbet hibázunk
Szívünk közben nehezen dobog, s mi csak fáradunk
Úgy érezzük, már sosem jön el, mire várunk!
Talán késõbb meg lesz a kívánt aranyunk,
Vagy esetleg, ha sikerül, gyémántunk.
De a kegyetlenség és az aljas zsarnokság,
E világban sajnos egyre több manapság,
mert az emberek már nem becsülik meg egymást.