Fáj az élet: fáj, hogy még itt vagyok,
Szomorúan, sírva, félelemben telnek a napok
Úgy tûnik, nap-mint-nap hiába dolgozok
elõre még sem jutok, nem haladok.

Mikor lesz végre vége a szenvedésnek,
Mikor lehet majd boldog az élet,
Hol van a vidámság, és a szeretet,
A sikeres világ, ami eddig csak képzeletben létezett?

Napi nyolc óra meló monoton,
ülni csendben, és csak hallgatni folyton
Ez az, amit már unok nagyon.
De a célomat emiatt soha fel nem adom!

Nem szabad feladni, mert akkor vesztettél,
hihetetlen, de a csalódott szív is tovább remél,
ha bármikor valamit igazán szeretnél,
tarts ki mellette, és a siker utolér.

Elõbb utóbb fent leszek a gépen még,
S vezetek majd, az országban és mindenfelé,
az emberek csodálkoznak rajtam, tudom én,
de ha nem hiszik, hát meglátják az eredményt.

Vers az elnyomásról, a parancsolgatásról, az életrõl, a sikerrõl, a reményrõl, és a kapcsolatokról