Végsõ pillanatok
Érzem most: süllyedek,
Már félig a láthatatlanban lebegek.
S egyre csak remegek,
A furcsa állapottól varázsigéket rebegek.Mindez mások számára érthetetlen,
Holott a helyzet már menthetetlen.
Ez az út már nagyon meredek,
Kívánom, rám te mosolyogva, boldog emberként emlékezz.
Boldognak, ki egykoron talán voltam, lehettem,
Viszont ezt én sajnos nem érezhettem.Visszalépés ez esetben nincs,
Elveszett már a drága kincs.
A remények, gondolatok eltûntek,
Engem már sokszor és sokan a padlóra küldtek.
Csalódtam emberekben, és helyzetekben,
Legfõképp azokban, akikben eddig hittem.
Akik azt mondták szeretnek,
De egész másat cselekednek.Ennyi volt, vége van,
A mai, egy újabb szomorú, de utolsó nap.
Elbúcsúzom hát tõletek,
Köszönöm, hogy figyeltetek.