A trópuson

A trópuson feledi az ember a születés kínját,
Mint hegedűszót, a kutyák vonítják.
Hát úgy sír a bánat, keserű szívekre.
Mintha egyesülnénk, most és mindörökre.

Áldozik a csend, folytja a bánat,
Látja a világon meghalt otthonának.