Megfoghatatlan titok, egy nõ milyen sokat tûrhet,
Hogy a képzelt lángját mentse egy rég elhamvadt tûznek,
Mindent lenyel, csak a magányt egy percig se érezze,
Tûri, hogy a fölhevített parázs porig égesse,
A bántalmazásnak így adván szabad teret,
Elsorvad egészen a tûréshatár felett.

Látom törõdött arcodon az újabb nyomokat,
Sajnos nem egyszer történt meg, már hosszú sorozat,
Múltkor azt mondtad, neked nyugodt párkapcsolat kell,
S most egy férfival élsz együtt, ki állandóan ver,
Ki rajtad élvezettel ejt nem gyógyuló sebet,
Mondd, miért szenvedsz némán a tûréshatár felett?

Számára egyetlen érték létezik: a testi orgazmus,
Ahhoz már kezdettõl közömbösen állt, hogy tõle széphez juss,
Jó modorról õ még könyvben sem olvasott soha,
Mûveltséghez a zsarnoknak nem füllik a foga.
S te fölnevelnéd véle gyermeked?
Mi várna majd rá, jobb nem is sejtened!

Õ bátran ellentmond az összes szerelmi szabálynak,
Markáns megnyilvánulása az erkölcsi halálnak.
Tiszta szívbõl áruld el nekem: erre volt szükséged?
Engedelmes szolga lettél, de nem látszol büszkének!
A méltó férfi eljön, ha türelmesen kivárod,
Ám e kapcsolatból tanácsos azonnal kiszállnod!