TOMI: Az Univerzum Hangjai


Az Univerzum Hangjai


Réges-régen már, valamikor a nyolcvanas évek kezdetén
Alakult egy banda, mely újraértelmezte a brit popzenét.
Nevük magyarul ennyit tesz: megújuló divat,
Bár úgy is fordították már: stílusos távirat.
Tizenhat évesen hallottam elõször róluk,
Bár korántsem voltam még akkor hódolójuk.

Új és megdöbbentõ hangzásuk millióknak csavarta el fejét,
Szintetizátorral adták vissza lelkük minden neszét.
Borongós és energikus dallamok sora tette õket híressé,
Az énekes és a dalszerzõ elõre is léptek istenné.
Sikerükben nem volt semmiféle túlzás,
Nem fenyegette õket hirtelen széthullás.

Egy egész korszakot határoztak meg, nemcsak a zenével,
Átformálták az öltözködést, nem érhették be kevéssel.
A rajongók számára egy addig ismeretlen életérzést tettek valóssá,
S igényes szövegek tekintetében sem váltak soha adóssá.
Meglehet, én csupán jóval késõbb élhettem át e közeget,
Diákkoromban mégis e zene került hozzám a legközelebb.

Többet adott sokkal, mint a legtöbb gépzene,
Mert náluk az összes szövegnek meg volt a lényege:
Ellenezték a kapitalizmust, mert ott minden nagyban számít,
Másképp látták az Istent, s tudták, a szerelem önmagában kábít.
Az emberek emberek, egymás közt miért nem tesznek rendet?
Különös szerelem, karrierjük csúcsán élvezték a csendet.

S most itt az új korong, az "Univerzum Hangjai",
Lám, még nem áldoztak le az együttes napjai!
Bár a zene kopottabb, nem úgy szól, mint régen,
Ugyanaz az érzés, a Földön és az égen,
Mert ugyanolyan irammal nem tudnak haladni,
De még mindig képesek a nagyérdemû elõtt sikert aratni!

Idõsödõ popsztároknak tapsolnak a kezek,
Bejárják a világot a basildoni szelek.

(2009. június 9. 19:30; Szabadvers egy ismert angol zenekarról)

| Vissza a versekhez |