Hogy süllyed-e a hajó, vagy még a tenger szintjén lebeg?
Már bizonytalan vagyok, bár a falióra ketyeg!
Nem kell soká várni s a hírnök egy szemérmes szó leple alá bújva bejelenti:
Két embernek többé nincs köze egymáshoz, hiába igyekszik a látszatot menteni!

Belül romlott el valami, egy kis rugó törhetett el, amit nem javít meg senki,
Az Ördög elkezdett leereszkedni, fogsorát vicsorogva mireánk feni,

A képek elmaradnak, a dombok eltûnnek, a sivatag bebörtönöz, így végezzük majd: égve,
De megnyugvást hozhat e megváltó rövid szócska: vége!

Kerüljük el a bonyodalmat, amíg lehetséges ez, oltsuk a tüzet,
Megoldásra itt nincs több esély, ne simítsuk el ezt az ügyet!
Zuhany alá álok, tükörbe nézek, egy fajankó köszön vissza,
Nem tisztultam meg, ám az önismerethez jó volt e vizsga

Köszönj el szépen, igen, én is szeretlek, ne félj, a barátok összetartanak,
Nem maradok el, ha hívsz, kezeim vigyáznak rád és támogatnak!
Búcsúzzunk el, ez az egyetlen ószinte gesztus, ne ejts könnyet, tartsd az arcodat,
Megcsókollak, sietnünk kell, ígérem, gyakran meglátogatlak!

A javadat akarom s én egyet szeretnék: valaha tényleg jó ember lenni,
Segíteni, akin tudok, a Sátántól se félve,
De most, minden önámítást, csalfa reményt félretéve
Szedjük össze bátorságunk s mondjuk ki: vége!