Megdöbbenéssel olvastam a Heves Megyei Hírlapban (2003. nov. 25. 5. oldal) közölt írást. Döbbenetem annak a (kezdő újságírónak talán megbocsátható) mélységes tájékozatlanságnak szól, ami a néhány bekezdésből álló cikkből sugárzik.
     Ha Ön kézbe fogta volna a szóban forgó Sorstalanság eszperantó nyelvű kiadását, tisztában lenne azzal, hogy a könyvet magánember nem profitszerzés céljából adta ki. És bármilyen hihetetlenül hangzik, a tv-csatorna nem fizetett hirdetést sugároz. Az, hogy a mondandójukat nem a legszerencsésebb módon fejezték ki, ez a közmédia állapotáról ad hiteles képet. A könyv kiadóját, mint általában az eszperantó nyelvű irodalom kiadóit magasabb rendű cél vezérli: az emberek egymás közti megértése, az egyenrangú kommunikáció igénye. A kötet egyébként az Eszperantó Világszövetség "Kelet – Nyugat" sorozata keretében jelent meg, és nem első eset, hogy Magyarországon kiadott mű került be a sorozatba.
     Az Ön "műnyelv" kifejezéssel eleve prejudikál: azt sugallja, hogy nem igazi, mű, olyan műanyag-szerű. Azzal tisztában kell lenni, hogy a magyar nyelvben több a műszó, mint az eszperantóban. Mára az eszperantó a több mint egy évszázados használatban teljes értékű, élő nyelvvé fejlődött. Bárczi Géza Kossuth-díjas akadémikus, az egyik legnagyobb nyelvtudós ezt írja az eszperantóról: " … ami az eszperantót különösen jellemzi, az a páratlan logicitása. Olyan mértékbe logikus az eszperantó, amennyire egyáltalán elképzelhető a logika és ésszerűség egy nyelvben, anélkül, hogy a nyelv száraz, vértelen, sivár jelrendszerré válnék. A szerkezet tökéletesen világos, a mondat fölépítése áttekinthető. Maga a pár szabályba foglalható nyelvtani rendszer … könnyen megjegyezhető és mégis pontos; s a képzők rendszere, a nyelvnek e különleges értéke oly világos, hogy használatuk könnyű és félreérthetetlenül kifejezi a fogalmak változatos módosulásait, árnyaltságukat. Ugyanígy logikus rendszert alkotnak a határozószók. És maga a logikus felépítés igen finom árnyalatok megkülönböztetését teszi lehetővé, így például az igeszemlélet változatosságát… Ilyen sok és finom árnyalat könnyed megkülönböztetésére alig van példa más nyelvekben…" Mivel az elő- és utóképzők rendszere, a szófajok közötti átjárhatóság sokkal árnyaltabb kifejezést tesz lehetővé, ennek köszönhetően a költészet a prózához képest nagyobb súllyal képviseli magát, mint a nemzeti nyelvekben. Tudja Ön azt, hogy a magyar irodalom felét az eszperantó nyelv közvetítésével fordították kínai nyelvre? Legutóbb a János vitéz jelent meg, új fordításban.
     Ez a nyelv első rangú oktatástámogató eszköz is. Minden tantárgyat alapfokon kell kezdeni: matematikát, biológiát, zenét. Ez a legtöbb tantárgy esetében nem okoz problémát. De nyelvet úgy tanítanak mostanság, hogy az alapfokot átugorják és mintha a zeneoktatást Beethoven szimfóniával kezdenék, komplett mondatokat és formulákat igyekeznek megtanítani, mérsékelt sikerrel. Ezzel szemben az eszperantó közbeiktatásával látványos sikert lehet elérni nyelvoktatást terén. Íme egy oktatási kísérlet rövid ismertetése: a tanulókat két csoportra osztották, az egyiknek 4 évig angol nyelvet oktattak, a másiknak 2 évig eszperantót, utána 2 évig angolt azonos heti óraszámban. A második csoport eredménye angol nyelvből számottevően felülmúlta a kontrollcsoportét, mellesleg egy másik nyelvet is megtanultak. Hasonló oktatási kísérletek tucatjait folytatták le, mindegyik bizonyította az eszperantó pozitív hatását. A tanulót a nyelv rendszere arra kényszeríti, hogy az anyanyelvét is elemezze, ami jó hatással van az anyanyelv ápolására.
     Valószínűleg Ön azzal sincs tisztában, hogy manapság milyen példányszámban jelennek meg a könyvek. Nem a Vivian Fable-féle műfaj, hanem a komoly irodalom. Néhányezer példányban. Verseskötet ezer alatt. Az a tizenezer, 1985-ben kiadott Sortalanság-kötet is csak a Nobel-díj után fogyott el. Van, akinek a reklámszöveg azt közli, hogy az eszperantó megfelelő eszköz remekművek közlésére is. Ennek ellenére nem tájékoztatja senki az embereket, hogy joguk lenne a könnyen megtanulható közvetítő nyelvre. Ha Ön újságíró, az Ön tiszte lenne erre felhívni a figyelmet, alapvető kötelessége lenne a demokratikus kommunikáció mellé állni. Mert tisztességtelen dolog arra kötelezni az embereket, hogy más anyanyelvén legyenek kénytelenek kommunikálni, míg a népesség egy kiváltságos részének joga van az anyanyelvét használni. Akkor, amikor rendelkezésre áll egy minden igényt kielégítő, könnyen elsajátítható, egyenlő esélyt biztosító nyelv.
     A rendszerváltást általában politikai céllal emlegetik. Hallottam olyan véleményt is, hogy az eszperantó valami kommunista dolog. Akik ezt hiszik, azoknak üzenem, hogy a 3 t-ből (támogatott, tűrt, tiltott) az eszperantó nálunk a tűrt, tőlünk keletebbre a tiltott kategóriába tartozott a szocializmus időszakában. (Sztálin alatt a 1930-as évek végén a 17 ezres eszperantó szervezet minden tagja családjával együtt eltűnt a Gulágok mélyén.) Nem tudom miért, sokan ma azt szeretnék, ha a nyelv tiltott lenne. Bár ezekről az emberekről mindig kiderül, hogy semmit sem tudnak a nyelvről. A rendszerváltás előtt számtalanszor hallottam: miért nem inkább oroszul tanultok? Most pedig a jóakarók az angollal jönnek. Az eszperantó klubok nem a rendszerváltás, hanem a szemléletváltás miatt tűntek el a művelődési házakból. Ma a rentábilis fitnesz-, masszázs-, hókuszpók- és angol tanfolyamokon kívül alig van művelődési házi program. Azok a csodabogarak, akiknek igényük támad az egyenrangú kommunikációra, nem férnek bele egy profitorientált művelődési-ház költségvetésbe. De általában nincs idejük klubokba járni, mert ott a család, a gyerekek is kicsik. Mert az Ön elképzelése ellenére nem a nyugdíjas korosztály van túlsúlyban. Az eszperantó ifjúsági szervezetnek több tagja van, mint az "öregnek". Marad az Internet. Felmérések bizonyítják, hogy az angol után a nemzetközi érintkezésben az eszperantó a második helyen van.
     Aki hottentottául tanul, nem Bécsben vagy Párizsban akar hottentottául sört rendelni. Elmegy Hottentottiába. Aki eszperantóul tanul, oda megy, ahol értik a szavát. Megnézi az interneten, hol van éppen olyan rendezvény, ahol a hasonszőrűek között jól érezheti magát, és odautazik. Vagy fogja a "Pasporta Servo" c. könyvecskét, kikeres magának egy szimpatikus címet, ahol úgy fogadják, mint egy régi ismerőst. Néhol csak egy hálózsáknyi helyet biztosítanak neki, máshol teljes ellátásban részesítik a "csodabogarak".
     Most hadd ne magyarázzam, hogy az eszperantó mögött nem áll hegemóniára törő világbirodalom, amelyik dollár- és fontmilliárdokat áldoz a terjesztésére, mint azt az angol nyelvvel teszik. Hogy a ráköltött dollárok és fontok kamatostul megtérülnek az oktatási turizmus bevételeiből. Hogy nincs az eszperantó mögött sem politikai, sem gazdasági, sem fegyveres hatalom. Hogy nincs mögötte olyan szervezet, mint az amerikai oktatók szövetsége, amely az évi rendes összejövetelén arra ösztönzi tagjait, hogy a nyelvtanítás helyett "hasznosabb" dolgokat oktassanak: olyant, amivel az amerikai ifjúságnak előnyt biztosítanak a nem angol anyanyelvűekkel szemben. Mert az egész világ már angolul beszél. (Lásd: David C. Korten: A tőkés társaságok világuralma).
     Mert az "egész világ" van olyan bolond, hogy magára vállalja a nyelvtanulás költségeit, mentesítve ez alól a nagy nyelvek nemzeteit. Bár a legnagyobb nyelv is a többihez képest kisebbségben van.
     Arról sem beszélek, hogy a ráfordítással, amivel a népesség 10 %-ának az angol nyelvet középfokon megtanítják, az eszperantót több mint 80 %-uknak meg lehet tanítani ugyanolyan szinten.

     Lenne még érvem kötetnyi, de legyen ennyi elég.
     Tisztelettel egy csodabogár

Mészáros István
1203 Budapest