Próbáljuk ki az eszperantót!

A fiatal, olasz, európai parlamenti képviselõ, a 32 éves Marco Cappato (MC) már többször javasolta, hogy vegyék figyelembe az eszperantó nyelvet, amikor az Európai Unió nyelveinek jövõjérõl vitat­koznak. A Revuo Esperanto (RE) címû folyóirat készítette vele a követ­kezõ interjút az aktuális nyelvi kérdésekrõl.

RE: Az Európai Unió bõvülése tíz, új nyelvet ad hozzá az eddigiekhez, ami a lehetséges tolmácsolási és fordítási kombinációk százait okozza. Ez a probléma azonban részben megoldódik az angol nyelven történõ tolmácso­lással és fordítással.

MC: Ez csak egy pénzügyi megoldás, amely rossz minõségû tolmá­csolást és fordítást jelent. A legválasztékosabban beszélõ európai parlamenti képviselõknek igencsak ügyelniük kell arra, hogy mit mondanak. Marco Pannellának, a Radikális Párt elnökének a beszédei nagyon színesek, kariz­matikusak. Egy alkalommal ironikusan mondta, hogy az Európai Bizottság „grandiózus” megoldást javasolt. Õ ugyan valójában a Bizottságot kritizálva mondta ezt, de a tolmácsolás nem vette észre az iróniát. A tolmácsolást hall­gatva mindenkinek az volt a benyomása, hogy Pannella dicséri a Bizott­ságot!

RE: Tavaly az egyik radikális-párti, európai parlamenti képviselõ, Mau­rizio Turco azt javasolta, hogy használják az eszperantót hídnyelvként a tolmácsolás és fordítás céljaira az Európai Parlamentben. Neil Kinnock, a Bizottság nevében kijelentette, hogy az eszperantó használata nem valósít­ható meg. Azóta nem történt semmi ebben az ügyben.

MC: Próbáljuk ki az eszperantót, mint hídnyelvet. Ha olaszról angolra, majd angolról franciára fordítunk, vagy tolmácsolunk, elveszítjük az eredeti szöveg jelentését. Az eszperantó hajlékonyabb és könnyebben szívja ma­gába a többi nyelv kultúráját. Egy kis befektetéssel ez a nyelv jobban használható az automatikus fordítás céljaira. Különben miért tudott volna az eszperantó ilyen régóta fennmaradni, oly sok ellenséges ember és a közöm­bös, nacionalista kormányok között? Vajon ez a tény nem jelzi-e, hogy az eszperantó Európa és az egész világ kommunikációs problémáinak nagy­szerû megoldása lenne?

RE: Egy brit európai parlamenti képviselõ az utóbbi idõben azt mondta, hogy az angolul nem beszélõ kollégáknak feltehetõen nehézségei lesznek Brüsszelben, és elszigeteltnek érzik majd magukat. Egyetért Ön ezzel? Az elõbbi képviselõ még azt is javasolta, hogy kétszer is gondolják meg az angolul nem beszélõ politikusok, hogy Brüsszelbe jöjjenek.

MC: A demokratikus alapelvekkel ellenkezne, ha az európai parlamenti képviselõket csak abban az esetben lehetne megválasztani, ha beszélnek angolul. Én is külföldön tanultam meg angolul. Tanultam az angolt az álta­lános iskolában és az egyetemen is, de mégis csak közepesen beszéltem an­golul, amikor 18 hónapot New Yorkban dolgoztam. Sõt, még most is, ami­kor a nyilvánosság elõtt, vagy élõ, televíziós vitákban angolul beszélek, nem rendelkezem azokkal a kifejezõ eszközökkel, mint amelyekkel egy brit európai parlamenti képviselõ rendelkezik. Az európai embereknek csak kis százaléka beszél könnyen angolul.

RE: Az eszperantisták felvetették, hogy az Európai Bizottság olyan euró­pai szervezeteket finanszírozott, amelyek angolul anyanyelvi szinten beszé­lõknek („English-native speaker”) hirdettek állásokat, annak ellenére, hogy elméletileg minden európai polgárnak joga van pályázni. Miért nem tesz panaszt senki sem?

MC: Néhányan panaszkodnak. Küzdeni kell az ilyen hirdetések ellen. Sajnos, sokan látják ezeket a diszkriminatív álláshirdetéseket, de nem látják a megoldást. Talán egyesek még tiltakoznak is. A tiltakozókat azonban poli­tikailag meg kell szervezni. Nem elég, ha az érintettek tiltakoznak, hanem szükség van hatékony szervezetre, politikai célra, kampányokra és alapít­ványokra is.

RE: A történelem folyamán a legerõsebb nyelvek – mint az angol – uralkodtak a gyengébbek felett. Az angolul beszélõ országok a leggazda­gabbak és katonailag is a legnagyobb a hatalmuk. Nem hiábavaló-e ez a beszélgetés az eszperantóról és a nyelvi egyenlõségrõl? Nem küzd-e Ön úgy, hogy biztosan vereséget szenved?

MC: A nyelvi egyenlõségért folytatott küzdelem nincs vereségre ítélve. Európában az angolnak nyilvánvalóan nagy szerepe van. Ugyanakkor hatal­mas összeget költenek el mind a privát-, mind a köz-szférában az angol terjesztésére. Az eszperantó sokkal könnyebb, mint az angol. Zamenhof egyedül dolgozott, Internet nélkül. Sok mindent elért. Az új, digitális tech­nológiával hatalmas fejlõdésre van lehetõség.

(Az interjút Dafydd ap Fergus készítette és Molnár Lajos dr. fordította magyar nyelvre.)