Megoldódni látszik egy régi rejtély: egy új módszerrel meghatározható régi
építményeknek az életkora. Az eljárás azért forradalmian új, mert eddig többnyire csak az
építményben vagy annak közelében talált műtárgyak kormeghatározásából tudtak az
épület korára következtetni. Ez meglehetősen bizonytalan eljárás, hiszen
legfeljebb arról ad felvilágosítást, hogy melyik az a legkésőbbi időpont, amikor
az épületet használták.
Az építmények korának meghatározására most
alkalmazott fizikai jelenséget, a termolumineszcenciát már régóta használják
régészeti feltárások során előkerülő, főként agyag tárgyak kormeghatározására.
Maga a fizikai jelenség azzal magyarázható, hogy az agyagban előforduló bizonyos
kristályokban – például a földpátban, a mészkőben és a kvarcban – a természetes
háttérsugárzás hatására gerjesztett elektronok jönnek létre, a rácshibákon
befogódnak, majd melegítés hatására kiszabadulnak a csapdából, és
fénykisugárzással újra alapállapotba kerülnek. Változatlan erősségű
háttérsugárzás mellett a kisugárzott fény mennyisége arányos a földben eltöltött
idővel.
Robert Galloway edinburghi és Pericles Liritzis athéni kutató most üledékes
kőzetekből faragott építőkövek kormeghatározására alkalmazta ezt a módszert.
Ehhez azt a tényt használták fel, hogy észrevehető különbség mutatható ki az
építmény külső és belső falairól vett minták termolumineszcenciájában. Ez abból
adódik, hogy a napfénynek kitett külső felületeken a sugárzás már
„kiszabadította” a gerjesztett elektronok nagy részét, a sötét belső falakról
származó mintákban viszont befogódva maradtak. A kettő közti különbség így
egyértelműen kapcsolatba hozható az építmény emelésének időpontjával.
A
kutatók először két rejtélyes görögországi piramis korának a meghatározására
alkalmazták a módszert. Ezek egyike Hellinikonban, a másik a
Peloponnészoszi-félszigeten levő Liguriszban található. Építésük idejét eddig –
a környéken végzett ásatások során feltárt agyagedények kormeghatározása alapján
– nagyjából Kr. e. 400-ra tették. A termolumineszcens módszer azonban ennél
jóval régebbi kort jelzett: a hellinikoni piramist Kr. e. 2730-ban, míg a
liguriszit Kr. e. 2260-ban emelhették, vagyis nagyjában az egyiptomi
piramisokkal egy időben.
Galloway szerint ez megerősíti a Kr. u. II.
században élt görög író, Pauszániusz leírását, aki szerint a hellinikoni
piramist azoknak a hősöknek az emlékére emelték, akik az argoszi király, Danaosz
unokáinak, Proitosznak és Akriziosznak a testvérháborújában estek el, nagyjában
a termolumineszcens módszerrel meghatározott korban.
(New Scientist)