A Tuatha Dé Danann (tuath-törzs, nép) szintén a túlélő nemedek leszármazottja volt. A világ északi szigeteiről jöttek, ahol elsajátították a mágikus tudományokat. Danu istennő népe, Éochaid álmának megfelelően az égből érkezett nagy flottájával, hogy meghódítsa a Zöld szigetet. Beltane napján kötöttek ki Connaught tartományban egy hatszáz méternél magasabb hegyen. Egyes források szerint megérkezésük után hajóikat elégették, hogy ne tudjanak többé visszatérni oda ahonnan jöttek. Békés szándékkal jöttek a szép földre amit jogos örökségüknek tartottak.

Mágikus értelemben Danu istennő népének honfoglalása megfeleltethető az öt őselemnek. A Tuatha Dé Danann utazása a nyugati tengeri szigetekről, a víz őselem, szigetre lépésük a föld, a hajóik elégetése a tűz, az ezzel járó köd és füst a levegő, a druidák mágikus segítsége pedig a tér (akasha).
A tudást, a mágikus hitet, a vallást, a druidaművészetet, és a boszorkányságot hozták el az Ír szigetre. Négy északi városukból ereklyéket is hoztak magukkal. Faliasból Lia Fail-t, vagyis a Végzet Kövét, Goriasból Sléa Buá-t, a Győzelem Dárdáját, Findiasból Cliamh Solais-t, a Fény Kardját, Muriasból pedig Daghda Üstjét.

A Lia Failt megérkezésük után Tarában helyezték el. Ez a kő arról nevezetes, hogy felsikolt, ha a valódi király a közelébe ér. A régi íreknél a szakrális királyság beavatási eszköze volt. A Sléa Buá, a mágikus dárda Lugh istené, és arról volt nevezetes, hogy soha nem tévesztett célt.
Nuada kardja, a Cliamh Solais, ami halálos, gyógyíthatatlan sebet ejt. A negyedik ereklye Daghda üstje, amiből soha nem fogy ki az étel. Aki eszik belőle, addig nem távozhat mellőle, míg jól nem lakott.

Ez a négy ereklye megfeleltethető a már említett négy őselemnek, és a tarot kártyában a kis arkánumok négy színének, amik az érme, bot, kard, és a kehely, azaz a mágusok négy fő eszköze. Lia Fail a pentákulum, ami a mágikus rítusok során a föld elemet, a szilárdságot és az alapot képviseli. Daghda üstje a víz megtestesítője, a kehely, vagyis az intuíció, a befogadás, a születés és a halál szimbóluma. Cliamh Solaish, a kard, a varázspálca, a levegő elem, az értelem, és a tudás jelképe. Sléa Buá, vagyis Lugh dárdája a tőr, ami a tüzet, az akaratot és a szellemet szimbolizálja.
A már említett négy városból négy varázsló is jött a néppel, akik okkult tudásukkal, mágiájukkal az ötödiőselemet, az asztrálfényt, vagyis az étert képviselték. Faliasból Morfesa, Goriasból Esras, Findiasból Uiscias, Muriasból pedig Semias érkezett.

Megérkezésük után Danu népe az ország északi felét kérte a Fir Bolgoktól. Eochaid király nem volt hajlandó átadni a földet és megkezdődött az első Magh Tuiredhi (Moy Tura- Az Oszlop Mezeje) csata Írország birtoklásáért.

Mágikus értelemben az anyagi Fir Bolg nép és az anyagi valóságában nem jelenlévő Tuatha Dé Danann az anyag és a szellem harcát képviseli. Mivel egyikük sem teljes, mert nem birtokolja mindkettőt, a következő nép, Mil fiai győzelmet arathatnak majd felettük, mert ők birtokában vannak az anyagi testnek és a szó hatalmának is.

A Fir Bolgok és Danu népe négy napig harcolt egymással egyvégtében Connaughtban. Az első napon a mágusok tüzes esőt szórtak a Fir Bolg népre ami megállította őket. A második napon, mikor Éochaid fürödni ment a tóhoz, Danu harcosai lesből megtámadák, de egy ismeretlen segítője akadt és a király megmenekült.
Ekkor a Fir Bolgok cselhez folyamodtak és kihívták Danu népét egy hurling meccsre (ami talán a gyeplabda és a rögbi keveréke volt). Ezt a szakrális játékot a kelták általában nagy ünnepekkor játszották. Két lakott település között félúton elhelyeztek egy kő- vagy fagolyót, amit a harcosoknak ütőkkel át kellett terelni vagy a saját, vagy az ellenfél területére. Nagy valószínűség szerint Samhain idején a rosszat kellett átgörgetni az ellenfélhez, Beltane-kor pedig a jót megszerezni a saját falunak.

Miután a Tuatha Dé Danann harcosai lerakták fegyvereiket, hogy játékba fogjanak, a Fir Bolgok orvul lemészárolták őket és győzelmük biztos tudatában el akarták hagyni a mezőt. Ekkor Danu druidái egy kőkört vontak a hatalmas rét köré (ami szimbólikusan egész Írországnak megfeleltethető), hogy addig ne tudja senki elhagyni a területet, amíg nem döntik el tisztességesen a csata kimenetelét. Az ezt követő összecsapásban Éochaid harcosai is elestek és a Tuatha Dé Danann-é is, de Dian Cecth, Danu népének mágus-orvosa, lánya, Airmid segítségével gyógyvizet fakasztott, majd ebbe a varázserejű kútba dobálta a halottaikat, akik épen és egészségesen álltak újból a harcba. Három gyermeke és a varázslónők, Badb, Macha és Morrighan is segítették. Nem minden sérülést tudtak meggyógyítani. Ha a fejet leválasztották a testről vagy az agyvelőt megszerezték, a harcost nem lehetett feltámasztani.

A kelták hite szerint a harcos ereje a fejében és az agyvelejében lakozott. Amikor az ellenfél agyvelejét megszerezték, meszes vízzel összekeverve golyókat formáltak belőle. Ha a golyót parittyából kilőtték egy ellenséges harcosra, és eltalálták, az számára a biztos halált jelentette. Az agyvelőben lakozó harcos lelkét és gondolatait használták fel arra, hogy birtokba vegye az ellenfél testét, mert úgy tartották, a halott újra élni akar.

Az öldöklésben Surtr (máshol Eochaid) levágta Nuada, vagyis a Tuatha királyának jobbkezét. Nuada harcosai megrémültek, mikor a király megsérült, mert a nép már nem volt sérthetetlen. Végül druidáik segítségével mégis sikerült győzedelmeskedniük.
Amikor Éochaid megszomjazott, Danu varázslói kiszárították az összes folyót és tavat az országban. Amíg a király vizet keresgélve eljutott a tengerig, három Tuatha harcos megtámadta és megölte, így a Fir Bolgok, királyuk oltalma nélkül elvesztették a csatát.
Az ötödik napon tárgyalásokat folytattak és egyezséget kötött a két nép. A Zsákosok Népe Connaught-ba költözhetett, a Tuatha Dé Danann-é lett a többi tartomány.
Connaught volt a legelőkelőbb tartomány, ebből kifolyólag a leigázott népnek elvileg Munsterbe kellett volna költöznie. Ám a druidák mindig a harmóniát és a középút tanításait követték. Ebből a feltételezésből kiindulva adhatták a legerősebb helyet a Zsákosoknak, hogy ezzel megerősítsék az országot, és kiegyenlítsék a Tuatha erejét.
Mivel a király, azaz Nuada az országot jelképezte, testét jelképesen a területre fektetve az elvesztett jobb kar a Connaughti tartománynak feleltethető meg.

Az ország felső felén található Ulster az északi irány (tűz), és Connaught a nyugat (levegő). Az alsó részen terül el Lenster a kelet (föld) és Munster a dél (víz). A modern nyugati mágikus tradícióban az észak a föld, a kelet a levegő, a nyugat a víz és a dél a tűz. A kelta világban nem ismertek a mieinkhez hasonló világtájakat, csak bizonyos erők megtestesüléseit. Ha észak felé mentek mást tapasztaltak, mint ha a lentieket látogatták meg. Más szokásokat, más jellemet és más tájat, környezetet találtak.

Az ír rendszer szerint Connaught a levegő, Nuada pedig a levegő elem egyik istene. Kardja, a Cliamh Solaish, vagyis a Fény kétélű kardja a gondolatok erejét és kettősségét jelképezi. Ha a királyt gondolatban fejjel a felső fél felé helyezzük rá az országra, megkapjuk az elvesztett jobb kéz helyét, azaz a Connaughti tartományt, a tudás és a mágia lakhelyét. A középső tartomány, Mide és az itt álló Tara vára ekkor a király köldökéhez, napfonatcsakrájához kerül. Az ötödik tartomány spirituális értelemben az ötödik elem, azaz a tér.
Ha az emberi testre rávetítjük a pentagramot, a csúcsával felfelé álló ötágú csillagot, akkor a jobb kéz a levegő, a bal kéz a tűz (modern -víz), a jobb láb a víz (modern -föld) és a bal láb a föld (modern -tűz). Az ezeket összefogó erő a fej (Harmadikszem csakra), vagyis a tér. Fizikai szinten, mint megnyilvánulás, megvalósulás vagy önkifejezés, ez a Napfonat csakrára tehető.

Miután a három harcistennő kimondta a Tuatha győzelmét, Danuéknak a sérült király helyett újat kellett választaniuk, és ők Szép Bres mellett döntöttek. A XII. századig élt az a szokás, hogy a királyt nem a szellemi, hanem a testi jegyek alapján választották. Az, aki egy fejjel kimagaslott a többiek közül, már jó eséllyel indulhatott.

Bres apja fomoiri, anyja a Tuatha népből való volt, azonban isteni testében a szörnyek szíve lakozott. Kettőssége, démoni és isteni származása vívott örök harcot egymással, amiben Bres végül elbukott. Mikor a fomoiriak kérték a jussukat, az új uralkodó inkább apja népének kedvezett és a másik nép szolgasorba került. Többek között erődöket, gyűrűvárakat kellett építeniük, fát kellett hordaniuk a fomoiriak tüzeihez, a mesterek nem készíthettek fegyvereket és nem énekelhettek. A bárdok nem kapták meg a vendégbarátság alapvető feltételeit, azaz az ételt és a sört.
Az istenek népe tűrte egy darabig az igát, végül az aes dána, azaz a tanult osztály megbeszélést tartott. Coirbre, a Tuatha költője átokverset írt Bresnek amitől a király hatalma meggyengült. Dian Cecth az orvos és kovácsisten, fiai segítségével ezüstkart készített Nuadának. Ettől fogva a királyt Nuada Airgedlámh-nak vagyis Ezüstkarú Nuadának hívták. A régi király azonban még ekkor sem számított hibátlannak, ezért Dian Cecht fia, Miach húsból és vérből kijavította a kart. A gyógyító kovács ekkor szakmai féltékenységtől vezetve megölte saját fiát.

Miután tökéletessé vált, Nuada újra uralkodhatott Danu népe felett. A gyenge Brest elűzték, aki a fomoiriakhoz menekült, és megkezdte a harci előkészületeket.
Ekkor kopogtatott és bebocsátást kért Tarában, Nuada várában egy idegenből jött gyönyörű harcos, akiről senki sem tudta mikor érkezett az országba. Állítólag Lug hegyén szállt le vagy az istenek kínjából és kívánságából született.
Ő volt Lugh Samildanach (Sok Művészet Mestere), más néven Il Dána, vagy Lamh Fada (Lámfhadat) a Fényességes Hosszúkezű. Nem tartozott teljes egészében Danu istennő népéhez. Ellentétben Bressel, neki az apja származott a Tuatha-beli istenektől, anyja pedig a fomoiri népből.
Egy druida azt jósolta Balornak, a fomoiri királynak, hogy a saját unokája fogja megölni. Az uralkodó ekkor bezáratta leányát, Ethne-t egy üvegtoronyba, hogy senki ne férhessen hozzá. Ám egy isten a kovácsok közül, Cian (nevének jelentése fő vagy valaminek a feje), Dian Ceth fia, Birogh, a druidanő segítségével követte Balort, amikor az ellopta a csodálatos tehenüket. Így talált rá a toronyra és a lányra, akihez női ruhában (máshol egy csodakard segítségével) tudott csak bejutni. Három gyermek született szerelmükből, akiket a haragos király a tengerbe vetett. Egy gyermek túlélte, ő volt Lugh. Nevelőanyja egy Fir Bolg királynő, Tailltu, tejtestvére pedig Mananann mac Lir fia lett.
Fegyvere a Sléa Buá, a Győzelem Dárdája, a Tuatha nép négy ereklyéjének egyik. Ezen kívül parittyája, sebezhetetlenné tevő csodapajzsa és kardja, Freagra segítették a harcokban. Fehér lovának neve leomló sörényű Aonvarr volt.
Tarába érve Nuada királyhoz csak akkor juthatott be, ha olyan mesterséget tudott, amit még Tarában senki. Lugh azt mondta, ács. Ilyen már van itt - felelték.
-Akkor kovács, rézműves, harcos, hárfás, költő, történetmondó, varázsló, orvos, kehelyhordozó... -Ezek is mind vannak- válaszolták.
-És van-e, aki mindezt együtt tudja? - kérdezte. Ezen elgondolkoztak az istenek, és úgy döntöttek, ezermester még nincs Tarában. Ekkor beengedték volna, ám Lugh lándzsájára támaszkodva már át is ugrotta Tara falát. Miután bejutott, az istenek próbára tették.
Végül Nuada kihívta egy Fidhchell játékra. Ez a játék a sakkhoz hasonló. A IX.-X. századból, a viking kori Dublinból került elő egy ilyen ember formájúra faragott játéktábla. A táblán meg van jelölve 25 (ötször öt) pont. A játék lényege, hogy a középső mezőn álló bábut, vagyis a királyt, akit négy figura őriz, az egyik játékosnak meg kell védeni és a másiknak, a négy sarokból négy csapattal meg kell támadnia. Megfelelő ugrások és lépések szerint el kell foglalnia a középső helyet, vagyis Tarát.
A történetekben általában az erőszakos, északi fél szokott győzni (ez a harcosok területe), de dél mindig ott marad és nehezíti a helyzetét. Az északi fél felel meg a világosságnak (nyár) és a nappalnak,a déli rész a sötétségnek (tél) és az éjszakának.

Miután Nuada (levegő) megbizonyosodott Lugh (tűz) képességiről, önként átadta neki a vezetést és megkezdődött a második Magh Tuiredh-i csata. Lugh mellett állt Oghma, Dian Ceth, Goibniu, Creidne és Luchtaire is. Mozgósították a varázslókat és a bárdokat. Megígérték, hogy Írország tizenkét legmagasabb hegyét az ellenségre zúdítják. A druidák -köztük Mórfhis- és a varázstudók -Figol, Mamós fia- tűzesőt szórtak az óriásokra. Dian Ceth mágikus kútjába dobták, és varázsénekekkel feltámasztották az elesetteket. Eközben Lugh beszédet intézett a néphez. Morrighan hadistennő segítségével a tengerbe szorították az ellenséget. Daghda, Fer Benn néven, szerelmi tudománya révén kapott információkat, Uinnus folyó hölgyétől, és a fomoiri Dé Domhnann fiának, Indechnek sötétbőrű, fekete sörényű leányától.
Az elkövetkező öldöklés során rengetegen meghaltak. A csodakúttal felélesztett Tuatha harcosok tökéletesen küzdöttek feltámasztásuk utáni is, ám nem tudtak beszélni, nem hallották az emberi beszédet, nem tudtak válaszolni, mert már nem volt meg a lehelletük, ami a szót hordozza.

A fomoiriaknak is volt egy csodafegyverük. Lugh nagyapja, Ártószemű Balor, kinek három embernyi méretű fején egy akkora szem volt, hogy szemhéját négy harcosának kellett felemelni. Akire ránézett, azt megbénította vagy megölte pillantásával, miután gyermekkorában egy méreggel teli varázsitalba belenézett és annak gőzei átitatták a szemét.
Lugh, kinek neve nem véletlenül volt Hosszúkezű, úgy kiparittyázta a fomoiri vezér szemét, hogy a lövedék a fejét átmenve, feldöntötte a mögötte álló embereket és hátrafelé csüngve megbénította a fomoiri harcosokat. Balor hatalma nélkül és a saját harcosait pusztító szem ártó tekintete miatt, az óriások elveszítették a küzdelmet.

A drudák mágiája (tér) segítségével mind a négy elemet alkalmazták a fomoiriak ellen. A hegyeket (föld), a kutat és a tengert (víz), a varázsénekeket és az információszerzést (levegő) és a tűzesőt (tűz).

A vesztes csata után a fomoiriak elmentek tort ülni egy nyugati szigetre, de előtte elrabolták Daghda hárfáját. Lugh Gondolatköpenyével -ami láthatatlanná tesz- és két társával utánuk ment a gondolat sebességével. Mikor odaért, meglátta a hangszert egy falba vert szögön függeni. Tudta hogyan kell hozzá szólnia, füttyentett és a nevén nevezte. A történetek szerint a régi hangszerek még tudtak beszélni és értették a szavakat. A varázshárfa is tudta a dolgát, leugrott a szögről és Lugh-hoz röppent, levágva közben tizenkét fomoiri fejét. A zenéléshez is értő isten ekkor hárfázni kezdett, a szomorúság húrjával és a vidámság húrjával könnyekre és nevetésre ingerelte az óriásokat, majd a nyugalom húrjával halálba altatta őket. A három isten üldözőbe vette a megmaradt fomoiriakat és a tengerbe ölte őket. Az óriás harcosok elterültek és megkövülve nagy szigeteket alkottak. Egy ilyen híres, fekvő óriásnak nevezett sziget található Dingle-től 3-4 km-re.
(Mikor a későbbi történetekben a Tuatha nép Mil fiaival harcol, az üres nyugati szigetekre vonulnak vissza és a kopár területeket felvirágoztatják.)

Miután Lugh isten visszavitte a hangszert Daghda-nak, az rögvest elkezdett rajta játszani. Az első húrján ő is a szomorúság dalát, a másodikon a vidámságot, a harmadikon a nyugalom zenéjét pengette.
Az istenek ezután elfogták az áruló Brest, de nem ölték meg. Arra kérték, fordítsa jóra azt a sok gonoszságot amit elkövetett. Bres értett a jóstudományokhoz és a mezőgazdasághoz. Segítségével a tehenek teje nem apadt el, bőség és gazdagság lakozott az Ír földön. Egyezséget kötöttek vele, a mezőgazdaság segítéséért és azért, hogy egy évben négyszer arathassanak. Azt kívánták, mondja meg a vetés és az aratás idejét és segítse boldogulásukat.
Morrighan és Badb adta hírül Írországnak, a sidhe-eknek, a folyóknak, hegyeknek, a folyótorkolatoknak a győzelmet.
Ezután Lugh még negyven évig uralkodott a Tuatha Dé Danann felett. A történetek szerint, mikor lejárt az ideje, nem Tir na n-Og-ba (A Fiatalság Földje) költözött. Miután meghalt vagy eltűnt, Daghda követte a trónon nyolcvan évig. Őutána leszármazottai, három unokája és azok feleségei vezették a népet.
Bres cselhez folyamodott az egyezség folyamán, mert azt ígérte, addig segíti a népet, amíg ők uralják a földet. Amint az istenek elvesztették a felszíni világ feletti uralmat és az alsó világba kellett költözniük, Bres felszabadult kötelességei alól.

Mil fiai