A Közel-Keleten, Délkelet és Közép-Európa déli részén őshonos, szeptemberben beérő szőlő valósággal fává nőhet. A legnagyobb ismert "szőlőfa" törzse a 45 m hosszúságot is meghaladja. A bogyóiból sajtolt és erjesztett nedűnek köszönhetően a búza mellett évezredek óta a legfontosabb növényi jelkép (lat. vita = élet, vitis = szőlő), az ősz, az őszi napéjegyenlőség és a szeptember hónap szimbóluma. Egyiptomban Osiris istennek, a görög-római világban Dionüsszosz-Bacchusnak szentelték. A Biblia a szőlő első ültetőjének Noét teszi meg. Hármójukat más motívum is összekapcsolja. Nemcsak Noé, a másik kettő is "hajós" volt. Az összefüggés oka, hogy a "vízözön", az esős évszak ősszel kezdődik a mediterráneumban, csakúgy mint a szüret. Az ókori Közel-Keleten az őszi napéjegyenlőség körüli újhold újév, ill. félévkezdő ünnep volt, amikor a szőlő és a bor istenének képmását újhold alakú bárkán hordozták körbe. Egyébként szőlő szavunk török eredetű, és egyszerűen csak bogyós gyümölcsöt jelentett.