A kelta zene

Searles O'Dubhain írása alapján

A zene mágiája

Bárki, aki már foglalkozott mágiával tudja, hogy az rezgéseket és egyéb megfeleltetéseket foglal magába. Az analógiák tana szerint mindenhez hozzárendelhető szín, hang, forma, attól függően, melyik szféra uralja. A zene az egyik legjobban megfogható mágia, ami a mai világ sodró, felszínes életében elég jelentős szerepet játszik. A mágia a kortárs zenékben is jelen van, gondoljunk csak a VHK-ra. Néha velejárója egy koncertnek, máskor egyedül is megérint, amikor kedvenc zenéinket hallgatjuk.
Napjaink modern vallási szervezetei előnyt is kovácsolnak a zenéhez kötődő mágiából annak reményében, hogy fejlesszék közösségi programjaikat. Ilyen a himnuszok éneklése, az orgonazene vagy a vallásos kórusművek hallgatása.
A zene, ha en gedjük, szinte minden helyzetben megváltoztatja tudatállapotunkat. A kelták is hasonló célból “használták”. Morgan Llwellyn's "Druids” c. muvében jó példákat találunk arra, a druidák hogyan alkalmazták a zenét a mágiában. A törzs druida vezetoje énekkel köszöntötte a felkelo napot, a falu népével együtt üdvözölte, hogy visszatért a Túlvilágról. Naplementekor újabb, ezúttal már búcsúdalt énekeltek. Ez a hagyomány még napjainkban is nyomon követheto néhány kelta területen és egyes Wicca covenek szertartásaiban.
Ilyen mágikus üdvözlésre jó példa a “Carmina Gadelica” (Alexander Carmichael), mely mu tekintélyes forrása a mai és az osi kelta verselés és zenélés történetének.

A Hatalom Szavai

Sok mágikus rendszerben a “Hatalom Szavai” - lényegében az Istenek nevei - arra szolgáltak, hogy kimondásukkal rezgéseket keltsenek a Mágusban, ezzel hozzásegítve egy magasabb tudatállapot eléréséhez. E szavak szolgáltak arra is, hogy megnyissák az “Erőközpontokat”, vagyis a csakrákat.
Ezen istennevek saját mágikus ábécéjükből épülnek fel, a természetes hangzást felhasználva, kiválasztva a megfelelő rezgésű betűt/szimbólumot. Például: “YHVH -Yod Heh Vahv He”.

A Druidák is hasonlóképpen használták a hangokat. Egy isten nevének ismétlése kántálásba fordult át, amelynek saját dallama és ritmusa volt. Az ilyen hangok, amelyeket okkult ábécékbol állítottak össze, a Mágusok szerint magukban – azaz a rezgéseikben - hordozzák az Erot. Mágikus rezonanciákat keltenek és segítik a rituálét.

Valószínüleg a kelták és Druidák hasonló céllal folyamodtak a zenéhez és a hangokhoz, mégpedig az Ogham ábécé segítségével. Ezt a fajta Mágikus kántálást az óír nyelvben “Amrun”-nak hívták. A következok példa kis betekintést nyújt ahhoz, hogy a Druidák és Bárdok hogyan alkothatták meg ezeket az énekeket:

Anu – Danu – Brighid Dagda -a “ AAH NUUUU DAAH NUUUU BRIII Giiidd DAAACH Dahhhhh "

A druidák, filik, bárdok 12-20 évig tanulták saját klánjuk/népük eposzait, énekeit, varázslatait és történelmét. Ezeket a munkákat memorizálták, ez volt az egyik feltétele a magasabb druida rendfokozat elérésének. A dalokat-szövegeket pontosan és olyan mély érzéssel kellett eloadni, hogy a hallgatóság a Bárd személyes varázsa alá kerüljön, ennélfogva átélje az eseményeket az elméjében (vagy felidézze magában, tanuljon, kételyeket oszlasson el, Második Látást használjon stb.)

A Költészet Iskolája

Az Ír tanult osztály, az aes dana a követekező “kasztokat” használta (összefoglaló néven “Filidh”): Fochlac, MacFiurmedh, Doss, Cana, Cli, Anrad és Ollamh. A most következő táblázat egy kis betekintést nyújt, mennyit kellett tanulniuk és mekkora tudásszintet kellett elérniük “kiképzésük” során:

Osztály - Eposzok száma - Fokozat

Driseg 20 Kezdő

Foclah 30 Haladó>

Cli 100 Mesterinas

Anrad 175 Mester/Harcos

Ollamh 175+ Tudós/Bíró

Kelta Hangszerek

Az Ír Filik többféle hangszeren tanultak meg játszani, saját verseik, kántálásaik, invokációik kíséreteként és augmentációként (témanyújtás) egyaránt. Valószínűleg a következőket használták: a pánsípot (“piobh”), a sípot (“feadog”), a hárfát (“cruit”), faágat (“craebh ciuil”) és a dobot (“bodhran”). Ezek mind klasszikus kelta hangszerek. Feltételezhető, hogy ezeket a zeneszerszámokat különböző módon használták, attól függően, milyen hangzásra volt szükségük egy meghatározott mágikus, rituális munkához.

A kelta hangszerek és a Duile, azaz az elemek összefüggéseit tartalmazza alábbi táblázat:

Hangszer - Elem

Feadog - Lélek és Lélegzet

Cruit - Ész és Mágia

Bodhran - Hús és Csont

Craebh Ciuil - Agy és Fej

Piobh - Vér és Arc

Emberi hang - Haj és Bőr

A Fa Hangjai

A Költők és a Bárdok mindig magukkal hordták a “craebh ciuil”-t, amely "faágakból" állt, és harangocskákkal, amulettekkel volt teleaggatva. A kezdők faága bronzból volt, a mesterinas ezüst ágat és a mester bárd (Ollamh) arany ágat hordozott. A csengettyűk zenéje tudatta a Bárd jelenlétét és a közelgő előadást, rituálét.
Sean O’Boyle könyvében, az "Ogam, The Poets’ Secret”-ben felveti annak a lehetőségét, hogy az Oghamokat zenei kottázásként is fel lehet használni. Megmutatja, hogy minden Ogham jelnek megvan a hangmegfelelője az ír kishárfán. Alátámasztja az elméletet két modern munka, Pamela Louise Chase és Jonathan Pawlik tollából, akik egymástól függetlenül fedezték fel a fák “lélek hangjait”, mely hangok elmondásuk szerint egyedi módon rezonálnak egy-egy adott fa szellemével. Nagyon sok a hasonlóság a két rendszer “fa hangolása” között.
Az Ogham kapcsolatot jelent a druidák emlékezetével, amely hangjegyekre fordítva a tudat zenéjét jelenti. Ilyen kapcsolódások engedik, hogy az Ogham-ot pl. " jóslásra használják. Ha megfejtjük és megtanuljuk a fák ősi dalait, amik megtalálhatóak voltak a Druidák Napköszöntő énekeinek ritmusában, beléphetünk a Druida Ligetek fái közé, ahol a kelta varázslók megtanulták a Világ Igazságát. Ez az Igazság most is ott van az Oghamban, a Fák Tudásában.

Az Erdő Hárfa Húrjai

A Bárdok általában akkor kísérték magukat hárfájukon, amikor előadták repertoárjukat. Az Ogham-okat memória-kapaszkodókként használták azoknál a versszakoknál, amelyek rímmel és alliterációval kapcsolódtak egymáshoz. Minden Oghamnak egyedi megfelelője volt a hárfán, és ez érdekes feltételezésekre ad lehetőséget: A megfelelő hang (húr) megszólaltatása egybeesett az Ogham hang kiejtésével, méghozzá úgy, hogy két hang (akkord) került megszólaltatásra soronként. A kezdő és a befejező hang szolgált a sorok összekötésére, amely végül egy összefüggő folyamot adott ki. Ahogy egykor a bárdok muzsikájának dallamai úsztak a kelták termein keresztül, úgy áramlik még ma is az energia a szerzetesek énekeiből, vagy gregorián énekekből. Ezek a vallási, spirituális indíttatású dalok most is nagy hatással vannak a hallgatóságra.
Sean O’Boyle próbálkozott az “Aradach Fionn” (Fionn Létrája) hárfa interpretációjával, méghozzá az Oghamok felhasználásával. Javaslata szerint, az Ír gyakorló hárfát megvizsgálva, a 20 húrhoz hozzárendelhetjük az első 20 Ogham jelet. Chase és Pawlik "Trees for Healing” című könyve szintén megerősíti ezt a feltételezést. Ez az írás a fákról szól, történetükről és lelkükről. Leír egy meditációs technikát, amely segítséget nyújt ahhoz, hogy meghatározzuk a különböző fák harmonikus rezonanciáit. Az ősi druidák szintén érzékeltek a fákhoz különböző hangokat és ezt aztán felhasználták Ogham faábécéjükben.
Ha használjuk ezeket az újrafelfedezett hangokat és kombináljuk az ősi énekekkel és dalokkal, mint például az Amergin Dala, nagyon erős mágikus munkákat tudunk végezni. Ez a fajta mágia bármilyen formában megjelenhet, a közönség elbűvölésétől kezdve egészen a szelek hívásáig. Ha Orpheus, a "görög bárd" képes volt ezzel a módszerrel világok között átjárni, egyszer talán mi is képesek lehetünk rá.
Ha egy fa alatt meditációban keressük a hozzá tartozó hangot, kezdjünk el valamilyen hangszeren, gitáron, sípon játszani és figyeljünk. A fa a saját “lélek hang”-ját elnyeli, majd egy kis energiabizsergést lehet érezni, amit a "Fa Szelleme" bocsát ki. A régi kelták hite szerint mindenben megtalálható a Harmónia, miért lenne ez másképp az általuk oly nagy becsben tartott és szentként tisztelt fákkal.

Green Grow the Rushes

Nézzünk meg egy régi népdalt, amely rejtett mágikus üzenetet hordoz.

A “Green Grow the Rushes” tanulmányozása érdekes gyakorlat lehet a mágia művelői számára
            (de legrosszabb esetben az angol nyelv gyakorlása végett is megéri olvasgatni).

"One of them is all alone and
ever more shall be so.
Two of them are lily-white boys
all clothed all in green Oh!
Three of them are strangers o'er the
wide world they are rangers.
Four it is the Dilly Hour when
blooms the Gilly Flower.
Five it is the Dilly Bird that's
seldom seen but heard.
Six is the Ferryman in the boat that
o'er the river floats, Oh!
Seven are the Seven Stars in the Sky,
the Shining Stars be Seven, Oh!
Eight it is the Morning's break when
all the World's awake, Oh!
Nine it is the pale Moonshine,
the shining Moon is nine, Oh!
Ten Forgives all kinds of Sin,
from Ten begin again, Oh! "

-doodoo és Nayah-