Nikola TESLA

(Smiljan, Lika 1856. jul. 10. - New York City, 1943. jan. 7.)

Nikola Tesla az Osztrák-Magyar Monarchia horvátországi területén született, édesapja szerb-ortodox pap, édesanyja háztartásbeli volt. A karlstadti középiskolát követően mérnöknek tanult Grazban, majd a prágai egyetemen (1879-1880). A fizika és a matematika specializáció után az elektromosságtan iránt érzett különös vonzalmat. Elektromérnökként karrierje Budapesten indult egy telefontársaságnál, a Puskás fivéreknél. Itt született első találmánya is: egy távbeszélő-erősítő. Később figyelme a mágneses indukciós motor felé fordult, majd 1882-ben a párizsi Continental Edison Company-nál dinamó tervezőként helyezkedett el. Szabadidejében Strassbourgban megalkotta az indukciós motor prototípusát. 1884-ben Amerikába hajózott. Pár centtel, egy ajánlólevéllel, néhány versével és egy repülőgép tervezetével a zsebében érkezett New York City-be. Thomas Edison cégénél New Yersey-ben kapott állást, de a két feltaláló nem fért meg egymás mellett: míg Edison az egyenáram (D.C.), addig Tesla a jobban szállítható váltóáram (A.C.) és a hatékonyabb váltóáramú berendezések fejlesztése mellett kardoskodott.

1885 májusában a Westinghouse Electric Company feje megvásárolta Tesla találmányának (többfázisú váltóáramú dinamó, transzformátor és motor) licenszét, és ez lendületet adott a versengéshez az Edison-féle egyenáramú megoldásokkal. Végül a váltóáram alkalmazása győzött. 1882-ben nemcsak feltalálta a forgó tekercs által létrehozott mágneses mezőt (rotating magnetic field), de kitűnően alkalmazta is azt elektromotorokban, többfázisú áramfejlesztőkre, átalakítókra, áramszállításra. Az ipari és háztartási eszközökben világszerte ma is a háromfázisú elektromos rendszert és az indukciós motort alkalmazzák.

Tesla 1987-ben saját laboratóriumot alapított New Yorkban. Itt kísérletezett - a többi között - a később Wilhelm Röntgen által 1895-ben szabadalmaztatott X-sugarakkal. 1891-ben felfedezte az elektronikus eszközökben (például: rádió, televízió és más elektromos eszközök) széles körben használatos úgynevezett Tesla tekercset. Ugyanebben az évben kapott amerikai állampolgárságot.

Feltaláló-erőit ekkor már "csúcsra járatta": gyors sikereket ért el az elektromos motorok, generátorok, energia-átalakítok fejlesztésében. Az 1893-as Chicago-i világkiállításon Westinghouse demonstrálandó a váltóáram csodáit - már a Tesla-rendszerrel világított, mely fontos tényezője volt annak, hogy a Niagara-vízesés vízierőmű-kivitelezési projekt kivitelezési megbízását elnyeréjék (1895). Így lett a XX. század hőse a váltóárammal együtt Tesla, aki több területen - mint például a távirányító, az energiaátvitel, a robottechnika - kortársai előtt járt 1896-ban szabadalmaztatta a rádió(vevő)készüléket és publikálta vázlatait az adatátvitel alapjairól. Ezeket Marconi használta fel 1901-ben és 1909-ben Nobel-díjat kapott érte.

New Yorkba visszatérve Tesla egy vezeték nélküli adótorony építését kezdte el J.P. Morfian befektetővel. Olyan világszerte működő kommunikációt akart kifejleszteni, amely kép- és üzenetküldésre, időjárás-jelentésre és tőzsdei gyorshírek szolgáltatására lett volna jó. A befektető kivonulása miatt azonban félbemaradt a torony, s helyette Tesla erőművi turbinákkal és más projektekkel foglalkozott. Nikola Teslát felfedezései, találmányai, víziói és tudományos előadásai miatt akkoriban médiasztárként ünnepelték.

Kevés közeli barátainak egyike volt Mark Twain, akivel megosztotta intuitív tudományos felismeréseit, és futurista elképzeléseit (ilyenek például a tenger- és napenergia alkalmazása, a műholdas és bolygóközi kommunikáció).

Tesla sok figyelmet szentelt cége alkalmazottaira és hűségük fenntartására is. Élete csúcsán szállodai lakosztályban élt, fogadásokat és eszmecseréket szervezett. És bár hódolt az intelligens és szép nőknek, igazán egyre sem maradt ideje. 700 találmányi szabadalom tulajdonosaként 1943-ban New York City-ben halt meg.

A Nikola Tesla Múzeum a szerb fővárosban, Belgrádban található.

A mágneses erő mértékegységét róla nevezték el: tesla, jele - T