A Gyulán élő Petneházi Gáborék családi házában évek óta különös dolgok történtek és történnek napjainkban is. A házaspár évekkel ezelőtt már szerepelt a médiában, de a személyüket érintő furcsaságok azóta sem szűntek meg. Zsuzsának, a feleségnek ma is van mesélni valója. Az ízlésesen berendezett barátságos lakásban különös érzés fogott el, amint leültem Zsuzsával beszélgetni. Ő ezt azonnal észre is vette.
– Nem vagyunk egyedül, itt van mellettem egy földönkívüli. A karomon érzem az érintését. De itt vannak azok a fénylények is, akik fehér és piros alakzatban sűrűn látogatnak minket.

– Mikor kezdődtek a furcsaságok, és mikor tudatosult benned, hogy ezek a jelenségek nem földi eredetűek?
– Ötéves koromban, miközben a padláson játszottam, arra lettem figyelmes, hogy egy hosszú fekete ruhás, indián arcú nő mozdulatlanul áll előttem, és mereven néz. Mondanom sem kell, hogy a látványtól nagyon megijedtem, és amilyen gyorsan csak tudtam, futottam lefelé a lépcsőn. Ez volt az első találkozásom a földönkívüli civilizációval, ezután hosszú évek teltek el a következő történetemig. Férjes asszonyként egy szép, csillagos éjszakán felnéztem az égre, és azt kívántam, hogy bárcsak gyógyítani tudnék; fohászomat akkor többször is megismételtem. Kérésem meghallgatásra talált, mert azon az éjszakán megdöbbenve tapasztaltam, hogy a tenyeremből forróság tör elő, és azontúl bárkit érintettem meg, mindenkit kellemes, megnyugtató érzés járt át. Fájdalmaik enyhültek, vagy teljesen megszűntek. De nem ez volt az egyetlen csoda, ami megtörtént velünk. Egy nap arra lettem figyelmes, hogy a mellettem lévő fal – nagy robaj kíséretében – hullámzani kezdett. Az egész jelenség nem tarthatott tíz- vagy tizenöt másodpercnél tovább, de biztos vagyok benne, hogy a hullámzás középpontjában megnyílt egy dimenziókapu, amin csak át kellett volna lépnem, és egy másik térben vagy másik bolygón találtam volna magamat. Azóta többször is eszembe jut, és azon töprengek, miért nem tettem meg – de lehet, hogy soha többé nem tértem volna vissza, ha egyszer átlépek a kapun.

– A mai állítások szerint a földönkívüliek elvegyülnek az emberek között. Találkoztatok már ilyen lényekkel?
– Gergő fiunk ötéves volt, amikor az üzletünkbe betért két földönkívüli nő. Erre akkor jöttünk rá, amikor leültek velünk beszélgetni, és nem volt más témájuk, csakis az ő tudományuk. Közben Gergőnek a járdára rajzoltak két repülő csészealjat is. Búcsúzóul ennyit mondtak: – “Ne félj, úgyis visszajövünk, ez a gyerek még nagy dolgokra lesz képes”. A látogatásuk után felfedeztük, hogy a fiunk különös energia birtokában van, és hogy különös jellel rendelkezik – pontokból álló háromszög van a fülkagylójában.

Zsuzsa elém tett olyan családi fotókat, amelyeket – ha laikus szemmel nézem –, egyszerűen csak sérült képeknek neveznék, de állítása szerint másról van szó.
– Minden egyes fotón fényjelenségek, úgynevezett neoncsőhöz hasonló fényfordulatok, továbbá piros fénynyalábok láthatók. A valóságban is látunk hasonló fényjelenségeket és fénypontokat. Tudomásunk szerint ők azok a fénylények, akik isteni energiát raktároznak, és ezt velünk találkozva bocsátják ki magukból, hogy mi azt gyógyító célra használhassuk.

– Ezek láthatók a fotókon is?
– Valószínű, de teljes alakzatban még nem láttuk őket, csak jelzéseket adnak, mint a fényképeken.

– Honnan jönnek a fénylények?
– A fénylények több milliárd évesek. Különböző alakzatban, gömb, háromszög, fénysugár vagy négyzet, illetve kör alakban is megjelenhetnek, de akár emberi alakot is ölthetnek. A fénylények segítenek a földi emberek gyógyításában, és nemcsak rendkívüli tudással rendelkeznek, de rendkívül intelligensek is. Emberi formát öltve elvegyülnek a tömegben, majd ha befejezték küldetésüket, a dimenziókapukon keresztül – amilyen gyorsan jöttek – hirtelen el is tűnnek. Több, számunkra eddig még ismeretlen bolygókról érkeznek. Koruk meghatározhatatlan, de akiknek megmutatkoztak már teljes valóságukban, azok gyönyörű nőket és férfiakat láttak, kiket fénysugár vett körül.

– Milyen élményekben volt még részetek a felsoroltakon kívül?
– Mivel folyamatosan történnek velünk az események, ezért csak a legérdekesebbeket említem. Két éve különös dolgokat észlelünk a lakásunkban. Édeskés illatok terjengenek körülöttünk, ez a jelenség többnyire éjjel tapasztalható. Az illatot egy idő után gőgicsélő gyermekhang váltotta fel. Néha arra ébredek, hogy simogatnak, vagy hogy reggelre nincs rajtam a takaró. Magától kinyílik az ajtó, felgyullad a villany, vagy átprogramozódik a tévé – emberi kéz érintése nélkül.

– Megjelent-e már valamilyen titokzatos lény a lakásban?
– Igen! Egyszer a férjem ágyánál állt néhány szürke testű, nagy szemű, körülbelül 140 cm magas űrlény, de nem voltak olyan félelmetesek, mint ahogy az emberek gondolnák.

– Kommunikáltatok-e már az űrlényekkel?
– Telepatikusan még nem léptek velünk kapcsolatba, de kezeink tapintásával érzékeljük jelenlétüket. Amikor kinyújtjuk a karunkat, mintha falba ütköznénk. Mindenhol ott vannak velünk; a lakásban ugyanúgy, mint autóvezetés közben.

– Rossz- vagy jóindulatúak ezek az űrlények?
– Nem akarhatnak rosszat, hiszen eddig még nem bántalmaztak minket. Sőt, amióta kapcsolatba kerültünk velük, kézrátéttel, bioenergiával gyógyítunk.

Zsuzsa a következőkben arra kér, hogy érintsem meg szobájuk falán azt a csodatévő festményt, amit egy hölgytől kaptak ajándékba gyógyításukért. A festményből melegség, majd forróság áradt a tenyerembe, amitől kissé meg is lepődtem.

– Zsuzsa, ti egy különleges világban éltek, hogyan tudjátok mindezt feldolgozni?
– Hálásak vagyunk az űrlényeknek és a fénylényeknek, akik velünk vannak, mert hatásukra átértékelhettük eddigi életünket. Rájöttünk, nem az a fontos, amit eddig annak hittünk, hanem az, amiről eddig tudomást sem vettünk: a megértés, a békére és a szeretetre való törekvés, a mások segítése, megbecsülése és tisztelete. Ez ugyanis mindennek a kulcsa: az Alfája és Omegája a boldogságnak és az egészségnek; de sokat kell még tanulnunk és tapasztalnunk, hogy teljes egészében megfeleljünk az elvárásaiknak.

A fénylények az ufológia legtalányosabb teremtményei, mert bármilyen ritka is a megjelenésük, a kis szürkékkel és a magas szőkékkel ellentétben róluk készült a legtöbb fotó. Igaz, majdnem minden esetben véletlenül. A fénylények eredetével kapcsolatban viszont már megoszlanak a vélemények. Számos – elsősorban ezoterikus gondolkodású – UFO-kutató szerint a fénylények egy másik dimenzió, a földi létsíkkal párhuzamos világok egyikének teremtményei. Szerintük több ilyen világ is létezik, így természetes, hogy e világok teremtményei is különböznek egymástól. Ezért érzékeljük őket kéknek, zöldnek, fehérnek vagy vörösnek; fénykígyószerűnek vagy épp gömb alakúaknak.

Mások úgy vélik, a fénylények nem is léteznek, azokat sokkal inkább valami, általunk még kevéssé ismert plazmajelenségek, gömbvillámszerű képződmények idézik elő; de akadnak olyanok is, akik nem tartják kizártnak az úgynevezett “szellemvilág-hipotézist” sem. Eszerint a fénylények nem földönkívüliek, hanem elhunyt szeretteink szellemei. Ezt a hipotézist támasztják alá azok, akik a klinikai halál állapotában szellemszerű fénylényekkel találkoztak “odaát”.

Mások úgy vélik, hogy az úgynevezett fénylény-fotók valójában csak a fényképezőgép hibájának köszönhetők, és a vaku által előidézett fényvisszaverődésről, az optika szennyeződéséről illetve a fényképezőgép hordszíjának az objektív elé történő belógásáról van szó. A vita még nem dőlt el...

(Kriston)