Kések

A kés (mint eszköz)

Ebben a fejezetben nem a különbözõ, és rengeteg variációban készülõ késekrõl kívánok írni, hiszen ezt már sokan mások megtették elõttem, hanem a késrõl, mint eszközrõl, melyet a katonák a bevetéseken, a túlélési helyzetekben használnak.
A szöveges részeket igyekeztem képekkel illusztrálni, ezzel is az egyhangúságot kívántam megtörni, és élvezetesebbé tenni az olvasást, nézelõdést.

A kés mint eszköz nagyon régi múltra tekint vissza, hiszen tudjuk jól, hogy elõdjeink már a vas felfedezése óta készítettek különbözõ vágóeszközöket (azt megelõzõen pedig a követ valamint csontokat használták fel).
A kés funkcióját tekintve nem változott az elmúlt évszázadok óta. Napjainkban is ugyan azon dolgokra használjuk õket, mint századokkal korábban. A modern technológiákkal, a hi-tech anyagok alkalmazásával a kések minõsége is megváltozott. Eljutottunk oda, hogy a különbözõ területeknek megfelelõ anyagú, minõségû, funkciójú késeket tudunk használni. Így mindenki megtalálja a saját igényének, elképzelésének megfelelõ kést. Persze a beszerzést nagyban behatárolja az ár is, ami ezen késeknél nem elhanyagolandó.

Napjainkban a többfunkciós (tools) kések a legkedveltebbek. Érthetõ, mivel ezen kések sok esetben egy komplett „mûhelyt” hordoznak magukban, és különösebben nem foglalnak nagy helyet sem. Ebben a körben is vásárolhatunk, válogathatunk a különbözõ márkák között.

Elterjedtek továbbá az úgynevezett túlélõ kések is, melyek szintén - rendeltetésükbõl adódóan - különbözõ lehetõségekkel szolgálnak. Általában ezen kések pengéje jóval szilárdabb, mint a többi késé, ezen túl megtalálhatók benne - horog, fûrész, zsinór, fólia, gyufa, iránytû, csúzli – azon eszközök, melyek a túlélést segítik elõ extrém körülmények között.

Spec plus SP5 BOWIE túlélõ		Spec plus SP2 Air Force túlélõ

A hadsereg szempontjából lényeges, hogy olyan késeket használjanak, melyek a különbözõ bevetési területeken jól használhatók. Természetes az is, hogy kizárólag a hadsereg részére fejlesztenek ki késeket, a hadseregen belül is csak bizonyos speciális egységek kapják meg azokat. A fent felsorolt késeket (tools, túlélõ kések) is kiválóan tudják használni a katonák.
Jómagam azt tapasztaltam, hogy az amerikai katonák 90%-a rendelkezik legalább két késsel.
Az egyik a tools, a másik pedig valamelyik hadi kés típus.

SP-24 (USN-1) túlélõ kés	RTAK túlélõ kés	Survival King Kit
AK-47 bayonet	484 M7 bayonet	M-9 bayonet

Itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor arról kell beszélnünk, hogy a katona mire használhatja a kését. Nagy valószínûséggel nem szalonnázni fog vele, bár ez sem kizárt.
Inkább valószínû, hogy a saját önvédelmi eszközeként, vagy éppen támadó fegyverként fogja használni. Ölni fog vele!

A kés (mint fegyver)

Azt gondolom, hogyha valaki kést fog a kezében ez egyfajta önbizalmat ad az egyénnek, és rossz „omen” a támadónak. Ha a kés mellé némi közelharc tudás is párosul, akkor a támadó esélyei tovább csökkenek, ha pedig a késes ember egy jól képzett katona, akit nem másra, mint az ölésre képeztek ki, akkor azt gondolom, hogy az átlagember esélyei a nullára csökkentek.

Kés fogásának technikái:

Késsel végrehajtható technikák:

• Ütések (markolattal).
• Hárítások.
• Vágások.
• Szúrások.
• Késdobás.

Ütések (markolattal)

Akkor alkalmazzuk, amikor a ránk támadó személynek nem áll szándékunkban komolyabb sérülést okozni (vágott-szúrt seb). Ezzel a technikával megpróbáljuk a támadási szándékától eltéríteni.
A markolattal végrehajtott ütéstechnika többnyire egyenes irányú, valamint köríves lehet. A mozdulat nagyban hasonlít az egyenes, és a horog ütéshez.

Az által, hogy a kés markolatok általában mûanyagból, fából, valamint a fémek különbözõ variációiból készülnek lemérhetõ, hogy ezek az anyagok sokkal keményebbek, mint az emberi kéz. Ebbõl következik, hogy a kés markolattal végrehajtott ütéstechnikák óvják is a kezet, továbbá, hogy a markolat átmérõje ( 3-4cm) lehetõvé teszi a kis felületre összpontosított hatásos ütést.
Az ütéseket általában a gyomorszájra (szegycsont) irányozzuk, a bordákra, valamint a fej különbözõ pontjaira. Néhány esetben a kéz-láb izületeire is végrehajthatunk támadásokat.

Hárítások

Vágások

Késdobás

Ez egy kevésbé használatos technika, pedig a hatékonyságát nem igazán lehet vitatni. A közelharc egyik hatékony eszköze lehet, hiszen 5-10m-en belül kiválóan lehet alkalmazni.
Az is igaz, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik ismerik a kés eldobásának technikáját, és még kevesebben vannak olyanok, akik ezt alkalmazni is tudják.
Magam is ismerek több olyan személyt, akik sokat tudnak a késekrõl, sõt még a kés dobásának technikáját is eltudják magyarázni, de maga a dobás már nem igazán áll össze.

Elsõ, és legfontosabb feladat , hogy magát a technikát elméletben ismerjük, tudjuk, hogy hogyan kell tartani a kést, hogy a testünkkel, a lábainkkal milyen mozdulatokat kell tenni, a kés valóban alkalmas e arra, hogy a dobást megfelelõ hatékonysággal tudjuk végrehajtani.

Második fontos dolog , legyünk tisztában azzal, hogy milyen távolságon belül kívánjuk a kést eldobni, mérjük fel, hogy a támadó (megtámadott) személy mely testrészét kívánjuk a dobással támadni (ez nagyban függ a támadó öltözetétõl, felszerelésétõl).
Harmadik fontos dolog , hogy megfelelõ erõvel tudjuk végrehajtani a dobást.

Miért fontos a technika?
Egyszerû a válasz. Azért, mert, ha nincsen meg a megfelelõ technikánk, akkor nem leszünk képesek a késsel célba találni, nem leszünk képesek célozni, valamint nem lesz meg a megfelelõ erõ, mely a hatékonysághoz szükséges.
A mozdulatok eléggé komplexek, melyeket hosszasan kell gyakorolni. Nem szabad azzal megelégedni, hogy egy-két alkalommal sikerült a kést beleállítani a céltárgyba, tovább kell gyakorolni. Fontos az is, hogy nagyon jól tudjunk összpontosítani, ugyanis pillanatok alatt kell felmérni a helyzetet. Amikor megpillantjuk a támadót rögtön fel kell mérni a távolságát, folyamatosan követni a távolság változását, át kell gondolni, hogy mely testrészét fogjuk támadni, fel kell mérni, hogy milyen eszközzel támad, hogy visel e védõfelszerelést (golyóálló mellény), stb. El kell döntenünk, hogy csak megsebesíteni akarjuk, vagy végleg megállítjuk.

Gyakorlás
Gyakorlás szempontjából érdemes készíteni egy céltáblát, melynek mérete kb.180X80cm.
Lehetõleg fenyõdeszkából készítsük el. A fenyõ egy eléggé puha fa, melybe könnyen beleállíthatjuk a kést. Egyetlen hátránya, hogy elég gyorsan megreped, ezáltal hamar elhasználódik.
Kések helyett jobb, ha készítünk un. dobó tüskéket. Ezeket legjobb, ha betonvasból (0,5) készítjük. A mérete kb. 30-32cm hosszú, a végén 2 cm derékszögben meghajlítva, a másik vége hegyesre köszörülve.

A képen a kés eldobásának technikáját láthatjuk (félfordulat technika)

Célszerû ezzel kezdeni a gyakorlást, mert az anyaga elég erõs, tökéletesen alkalmas arra, hogy a technikát elsajátítsuk. Amikor ezzel a tüskével minden mozdulat rutinszerûen megy, akkor kell áttérni a késre.
Ha eljutottunk arra szintre, hogy már nem okoz gondot a kés beleállítása a táblába, akkor elkezdhetjük a célzást gyakorolni. Osszuk három egyenlõ részre a táblánkat (vízszintesen). A három rész a következõ képen oszlik meg: fej, test, láb.
Amikor felosztottuk ezen három részre a táblánkat, elkezdhetjük a gyakorlást. Próbáljuk meg három dobással a három különbözõ területet eltalálni. Variáljuk a különbözõ magasságokat, ezzel is nehezítve a gyakorlást.
Ha úgy érezzük, hogy már ez sem okoz gondot, akkor a távolságokat növeljük, ill. csökkentsük. A gyakorlás nehézségi fokát tovább fokozhatjuk azzal, hogy a céltáblánkra elhelyezünk egy A/4-es papírlapot. Amikor tíz dobásból 7-8 dobással eltaláljuk a papírlapot, akkor már eljutottunk egy olyan szintre, hogy nem lesznek különösebb gondjaink a késdobással.
Természetesen a gyakorlást lehet, és kell is különbözõ gyakorlatokkal nehezíteni. Ilyen pl. az, ha fordulatból kíséreljük meg a kést a táblába juttatni. A céltáblánkat felválthatja egy fa is, mely keményebb is, esetleg keskenyebb is, mint korábbi táblánk.

Miért fontos az erõ?
Találkoztam olyanokkal, akik büszkék voltak arra, hogy Õk bizony képesek a fába belehajítani a kést. Ez valóban így is volt, csak amikor a céltáblát megmozdítottam, akkor a kések kihullottak belõle. Ez azért történt, mert nem volt kellõ erõ a kés eldobásakor, valamint nem jó technikát alkalmaztak.
Ha a céltáblánkat pl. 2cm-es fenyõdeszkákból állítjuk össze, akkor egy AK-47-es bayonettet úgy 10 m távolságból olyan erõvel kell megdobni, hogy az átszakítsa a deszkát, és a másik oldalon még legalább 2cm-t kijöjjön. Amennyiben ezt sikerült elérnünk, akkor elmondhatjuk, hogy megfelelõ erõvel rendelkezünk a dobáshoz.

A dobás technikája
Már említést tettem a technika precíz elsajátításának miértjérõl, most néhány gondolatot magáról a dobási technikáról.
A test mely részei is kapnak fontos szerepet? Lássuk.

Elsõ a kéz , mely tartja a kést. A kés hegyét a tenyér tõre helyezzük úgy, hogy a kés markolata az újaink felett helyezkedjen el. A kés lapját ráfektetjük a középsõ, és mutató újunkra, majd a gyûrûs, és kis újunkat, valamint a hüvelyk újunkat ráhajtjuk a kés lapjára. Ezzel elértük azt, hogy a késünket biztosan fogjuk.

A lábak helyzete (állás). Ha jobb kezesek vagyunk, (ebben van a kés) akkor a bal lábunk van elöl. A stabil állást úgy a legegyszerûbb felvenni, hogy zárt állásba állunk. Valamelyik lábunkkal kilépünk vállszélességû terpeszbe. Ezután a bal lábunkkal egy lépést elõre lépünk (mindkét lábfej elõre néz). Ezt követõen a bal láb lábfejünket befordítjuk kb. 45 fokos szögben, majd mindkét térdünket enyhén rogyasszuk. Így felvettük a stabil állást.

A csípõ és a törzs szerepe. Az, hogy lábaink enyhén hajlított helyzetben, és kicsit befelé fordítva állnak azt eredményezi, hogy a csípõ mozgása szabad lesz. Erre azért van szükség, mert a dobás sikerességét nagyban a lábak, a csípõ, valamint a felsõtest (törzs) szabad mozgása segíti elõ. Amennyiben ezen három testrészünk valamelyike nem megfelelõen mozdul, úgy a dobásunk is eredménytelen lehet.

A dobás. Amikor az állásunk is rendben van, valamint a kést is a fenti módon tartjuk a kezünkben, megkísérelhetjük a kés eldobását.
Jobb kezünket felemeljük, és a fejünk mögé hozzuk, bal kezünk kézfeje (mellmagasságban) a jobb hónaljunk irányában van. A csípõ jobbra kifordul.
Elkezdõdik a dobási folyamat. A csípõ, a törzs a bal kéz segítségével lendületet vesz, és elindul a cél irányába. Jobb kezünk még felsõ helyzetben van. Miközben a csípõ lassan szembefordul a céllal, a bal lábunk un. támadóállásba (kitörés) érkezik. Mielõtt a bal láb fixen érintené a talajt, valamint a csípõ teljesen szembefordulna acéllal, akkor indul el a kést tartó kéz is. A kés akkor távozik a kézbõl, amikor a lábak, a csípõ, a törzs pontosan a céllal szemben helyezkednek el. A dobás pillanatában a tenyerünk (és a kés is) a talaj felé néz. Újaink a célra mutatnak, a célnak is azon részére, ahova a kést kívánjuk dobni. Amikor a kés elindul, és kezdi elhagyni a kezet, akkor a középsõ, és mutató újunkon siklik ki a késlap. Ez a két új biztosítja azt, hogy a félfordulatos technika jól mûködjön, és a kés a célba találjon.