Túlélési technikák

A túlélés helye a civil életben

A felkészülés egyik ága

Lehet, hogy nem is gondoljuk, de mindennapi életünk során a nap 24 órájában a túlélés, túlélési technikák bizonyos részei velünk vannak.

Gondoljuk csak végig a mindennapi életünk lefolyását: amikor elhagyjuk a lakásunkat, akkor zárjuk az ajtót, zárjuk a kaput, amikor kiszállunk az autónkból bezárjuk azt sõt riasztót használunk, amikor gyermekünket elkísérjük az iskolába, amikor kamerarendszert szereltetünk az otthonunkba, amikor kutyákat teszünk az udvarunkba, és ezt a sort sokáig lehetne folytatni.

Mindezeket teszzük azért, mert szeretnénk nyugodtan, biztonságosan élni, szeretnénk értékeinket, szeretteinket biztonságban tudni. Ez is a túlélés egy része.

Folytatva a sort a mai világban nagyon sokan utaznak külföldre, olyan országokba, melyeket néhány évvel ezelõtt nehéz volt elérni. A Föld beszûkült, szinte nincsenek távolságok.

Ez sajnos azzal is jár, hogy a mi Európánkból átlátogatunk más kontinensekre, olyanokra, melyek idegenek számunkra. Az utazások során olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek rengeteg veszélyt rejtenek magukban:
sivatag, hegyvidék, dzsungel, vadvizek, vadállatok.

Utazásaink alkalmával különbözõ közlekedési eszközöket veszünk igénybe: repülõ, hajó, autó, stb., melyek szintén veszélyforrások.

Rengeteg olyan esetrõl lehet hallani, olvasni, amelyeket repülõgép-szerencsétlenség, hajóbalesetek, autóbalesetek, hegyvidéki balesetek túlélõi mesélnek el. Sokszor az ösztöneik mentették meg az embereket, na meg a szerencse.

Láthatjuk, hogy olyan dologról beszélünk, mely minden embert érint…, kit jobban, kit kevésbé.

A túlélõképesség alkalmazásainak esetei (válságövezetben)

Ezen címszó alatt nem kívánom elkülöníteni a katonákra ill. civilekre vonatkozó részeket.

Tudjuk jól, hogy a világban rengeteg válságövezet alakult ki. Ezek lehetnek háborús övezetek, háború sújtotta övezetek, valamint katasztrófa övezetek.

Mindegyik veszélyeket rejt magában.

Háborús övezetek

Ha olyan országba utazunk, ahol háború dúl akkor tisztában kell lennünk azon veszélyekkel, melyek ott várhatnak ránk. Mint civil tudnunk kell, hogy fegyveresekkel találkozhatunk, akik vagy a reguláris erõkhöz, vagy az irreguláris erõkhöz tartoznak, valamint találkozhatunk más nemzetek béli katonákkal is. Azt tudjuk, hogy egyik fél sem látja szívesen a civileket, fõleg nem azokat, akik akadályozzák a munkájukat.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az átlagos, napi élethez szükséges élelmiszereket nem biztos, hogy betudjuk szerezni. Ráadásul, ha látják rajtunk, hogy idegenek vagyunk a segítséget sem fogják könnyen adni. Tudnunk kell, hogy a nap bármelyik szakában támadás érhet bennünket, hogy az a hely ahol lakunk az nem biztos, hogy biztonságos számunkra.

Figyelnünk kell az emberek reakcióit, viselkedését velünk szemben, ezekbõl tudunk következtetni bizonyos dolgokra. Sajnos arra fel kell készülni, hogy bármikor foglyok, vagy túszok lehetünk. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy hol van olyan hely, ahol biztonságba tudjuk helyezni magunkat, ahol segítségünkre lesznek.

A fent felsoroltak szinte mindegyike érvényes a háború sújtotta, valamint a katasztrófa övezetekre is.

Különbözõ éghajlati viszonyok

A bevezetõ részben már ejtettünk szót a sivatagi, hegyvidéki helyekrõl.

Az éghajlati tényezõk nagyban befolyásolják az ember tûrõképességét. Földünk éghajlata eléggé változatos, ezáltal a kontinensek éghajlata is sokszínû. Gondoljunk csak Oroszországra, ahol a sivatagtól, a jégig szinte minden megtalálható.

Rengeteg dologgal tisztában kell lennünk a különbözõ éghajlati viszonyok között, melyek szervesen alkotják a túlélés egészét: élelem, víz, tûz (tûzifa), hõmérséklet változások,menedékhelyek, kapcsolattartás lehetõségei, úthálózat, lakott területek, veszélyes állatok.

A felsoroltak mind változnak az éghajlati-és domborzati tényezõknek megfelelõen.

A túlélés fizikai, pszichikai tényezõi

A túlélés lényege néhány egyszerû alapelvben ragadható meg.

Milyen legyen az ember lelki hozzáállása, mit viseljen, és mit vigyen magával? A túlélõnek ezekben az általános kérdésekben – különösen pedig a túlélés lélektanában – kell otthon lennie, mert végsõ soron ezek határozzák meg, hogy életben marad-e, vagy meghal.

A túléléshez szükség van bizonyos képességekre, melyek azonban önmagukban nem garantálják az életben maradást. E képességeket csak a megfelelõ hozzáállással hozhatjuk ki magunkból. Az összes tudásunk fabatkát sem ér, ha nincs meg bennünk az akarat a túlélésre.

Milyen veszélyek leselkedhetnek a túlélõkre?

• fájdalom
• hideg-meleg,
• szomjúság,
• éhség,
• fáradtság,
• unalom,
• elhagyatottság,
• frusztráltság.

Milyen nélkülözhetetlen tulajdonságok szükségesek a megmeneküléshez?

• összpontosítási képesség,
• improvizációs készség,
• a csak önmagunkkal való törõdés képessége,
• a helyzethez való alkalmazkodás,
• a nyugalom megõrzése,
• optimizmus, miközben a legrosszabbra is felkészülünk,
• saját félelmeink és aggályaink megértése, s az arra való képesség, hogy ezeken felülkerekedjünk.

Tartsuk észben: nem számít, milyen rossz helyzetbe kerültünk, hisz szellemi és fizikai adottságaink segítségével a legnehezebb szituációból is épp bõrrel kerülhetünk ki. Ha ezeket sikerül megfelelõen mozgósítani, akkor az eredmény sem maradhat el.

Önfenntartás a természetben

Élelem és folyadék szerzés

Bárhova került is az ember, sokféle növényi és állati eredetû táplálék veszi körül. A túlélõnek tudnia kell, hogy hol találhatja meg, hogyan ismerheti föl, gyûjtheti össze vagy ejtheti csapdába a leendõ táplálékát, s meg kell tudnia különböztetni a veszélyeset és mérgezõt a fogyaszthatótól.

Nem elhanyagolható dolog az sem, hogy milyen módon fogyasztjuk el a már fellelt, vagy elejtett táplálékot. Néhány tipp az élelem elkészítéséhez:

• forralás,
• pörkölés,
• párolás.,
• sütés.

Ezek közül mindegyik alkalmazható a természetben is!

Néhány tudnivaló a fõzéshez:

A húst vágjuk apróra kockákra és fõzzük meg. Meleg éghajlaton vigyázzunk a sertéssel, mert férgekkel fertõzött! A fertõzésekre a szarvasfélék is hajlamosak.

A hal - ha édesvízben fogtuk – rendszerint mentes az élõsködõktõl. Legjobb, ha pároljuk, vagy levelekbe csavarva megsütjük.

Madarakat – ha öregebb – fõzzük puhára, a fiatalabbakat nyárson is süthetjük.

A csúszómászókat a zsigerek eltávolítása után süssük parázsban a saját bõrükben. Miután a hús és a bõr szétvált fõzzük meg vízben. A kígyó fejét fõzés elõtt vágjuk le, bizonyos fajtáknál a méregmirigy a fejben található. A békákat nyúzzuk meg (sokuk bõre mérgezõ) és nyárson készítsük el.

A teknõst fõzzük vízben, míg a páncél le nem jön, vágjuk fel a húst, majd folytassuk a fõzést, míg meg nem puhul.

A rákot, homárt, garnélarákot, folyami rákot vízben kell fõzni. A tengeri eredetû táplálékok gyorsan romlanak, ezért használjuk fel minél hamarabb õket.A rovarokat, gilisztákat süthetjük forró kövön, de akár meg is fõzhetjük õket. Porrá zúzott rovarokkal leveseket „ízesíthetünk”.

Növényi eredetû ételek:

Szerte a világon több ezer ehetõ növénnyel találkozunk, ezért a túlélõnek fontos is tudnia, hogy melyek azok a növények, melyek biztonsággal fogyaszthatók. A növényeknek általában a gumóit, szárát, leveleit, virágait, termését fogyaszthatjuk. Természetesen nem minden növény ehetõ!

Mire ügyeljünk?

Ha nem tudjuk jól megkülönböztetni a hagymaféléket, akkor inkább nem fogyasszuk.
Ne együnk fehér és sárga bogyókat, mert mérgezõek. A pirosaknak csak a fele ehetõ, viszont a fekete és kék színûeket általában biztonsággal fogyaszthatjuk.
A fürtökben növõ bogyók és gyümölcsök ehetõek.
A száron található, egyedül termõ gyümölcsöket általában ehetõnek tekinthetjük.
A tejhez hasonló nedv mérgezõ növényre utal.
óNe együk meg a bõrt irritáló növényeket!
A vízben vagy nedves , nyirkos talajon tenyészõ növények gyakran nagyon ízletesek.

A növényeket ízpróbának is alávethetjük. Érdemes megpróbálni ezt az eljárást, fõleg teljesen ismeretlen terepen, ismeretlen növények között. A próba gombafélékre nem alkalmazható!

Ezt az eljárást az USA hadseregében használják, oktatják.

A víz

Túlélést meghatározó tényezõk közül legfontosabb a víz. Víz nélkül nincs élet, ezért minden túlélõnek tudnia kell, hogy hol lelheti fel ezt a létfontosságú folyadékot.

Élelem nélkül az ember napokig, hetekig is eltud lenni, de a víz hiánya pár nap leforgása alatt végez vele.

Fontos tudnunk, hogy milyen jelek utalnak a víz jelenlétére, ezek ismerete az életünket mentheti meg:

• rajzó rovarok (különösen a méhek, hangyavonulásokra figyeljünk),
• madarak (gyakran gyülekeznek víz körül, bár ez néha megtévesztõ lehet),
• növényburjánzás (azt jelezheti, hogy a felszínhez közel víz található),
• állatnyomok (gyakran vízhez vezetnek),
• források és szivárgások (mészköves területen),
• sziklarepedések, melyek mentén madárürülék található (minimális víznyerési lehetõség repedésekbõl),
• teraszos völgy (a lejtõs rész mentén ásva vízhez juthatunk).

Természetesen magunk is készíthetünk eszközöket, melyek segítségével vízhez juthatunk. Az így nyert víz mennyisége nem túl sok, de kitartó munkával a mennyiség növelhetõ:

• lepárló,
• vegetációs zsák,
• párologtató zsák,
• esõvíz,
• rézsútos fa.

A felsoroltakon túl vannak egyéb lehetõségek is. Mindezekrõl bõvebben késõbb a VÍZ címszó alatt lehet olvasni.

Tûzgyújtás

A túlélõnek – mivel gyufára és egyéb „hagyományos” tûzgyújtó eszközre nemigen hagyatkozhat – azt is meg kell tanulnia, hogyan rakjon tüzet a környezetében található természetes anyagokból.

Ezekrõl a technikákról bõvebben a TÛZ fejezetben olvashatnak.

Az eredményes tûzgyújtáshoz három három lényeges dologra van szükség: levegõre, melegre, tüzelõanyagra. A tûz akkor lobban fel, he ezen kellékek nem hiányoznak.

Mi szükséges még a tûzgyújtáshoz?

• gyújtós (minden anyag gyújtós, melynek alacsony a gyulladáspontja)
• aprófa (az aprófa feladata, hogy a tûz hõmérsékletét olyan magasra emelje, hogy a nehezebben gyulladó anyagok is lángra kapjanak)
• Tüzelõanyag (lehetõleg száraz, vastag fa)

A tûz meggyújtása szempontjából nagyon fontos a helykiválasztása a tûzrakáshoz

• lehetõleg válasszunk védett helyet,
• tûzrakás elõtt tisztítsuk meg a területet mintegy 2 m átmérõjû körben, míg elõ nem tûnik a föld.
• ha a föld nedves vagy havas, a tüzet nedves fatuskókból kialakított talapzatra építsük, amelyre terítsünk egy réteg földet vagy követ.
• erõs szél esetén ássunk árkot, s ebben gyújtsunk tüzet.
• szeles idõben kerítsük körbe a tüzet sziklákkal.

A tûzgyújtáshoz természetesen szükségünk van eszközre, mellyel magát a tüzet hozzuk létre

Mik lehetnek ezek?

• kova és tûzcsiholó acél,
• akkumulátor,
• nagyítólencse,
• zseblámpa-fényvisszaverõ része,
• íj és fúró,
• zseblámpa izzószál,
• zsebtelep egy vékony dróttal.

Tûztípusokról néhány gondolat

Sokféle tûz létezik, melyeket más-más célokra használunk. A túlélõnek ismernie kell ezeket.

• éjszakai biztonsági tûz (a tûz mellett nyugodtan alhatunk).
• hosszú tû (ezt a tüzet árokba rakjuk).
• ”T” tûz (ez a tûz igen alkalmas fõzésre).
• tipitûz (alkalmas melegedésre, fõzésre egyaránt).
• csillagtûz (akkor alkalmazzuk, ha takarékoskodni akarunk a tüzelõvel).
• kulcslyuk tûz (hasonlóan alkalmazzuk, mint a hosszú tüzet).
• piramistûz (sokáig ég, akár egész éjszaka).
• hasábkunyhótûz (fõzésre és jeladásra alkalmas).

Menedéképítés

Említettem, hogy a túlélés legfontosabb tényezõi közé a tûz, víz (élelem), menedék sorolható.

Most a menedékekrõl néhány gondolatot (bõvebben a MENEDÉKHELY címszó alatt).

Miért is van szükség menedékre?

Hogy a …..

• hideg,
• szél,
• esõ, hó,
• rovarok,
• nedvesség,
• túl erõs napsütés ellen kellõ védelmet nyújtson.

Mint a tûzrakás helyének a megválasztása a menedék helyének a jó kiválasztása is nagyon fontos a túlélõ szempontjából.

Hol ne építsünk menedéket!

• szélfútta hegycsúcsok (nagyon hidegek tudnak lenni)
• völgykatlanok, mély gödrök (könnyen átnedvesednek,éjszakai fagyoknak is kivannak téve)
• völgyteraszok, melyeken víz található (kivétel nélkül nyirkosak)
• vízhez vezetõ kiszögellések (gyakran állatok vonulnak keresztül)
• kiszáradt ágú fák közelében (könnyen letörhetnek az ágak, a fák belseje darazsakat rejthet).

Rejtõzködés

Magáról a rejtõzködéssel nem kívánok itt foglalkozni. Errõl bõvebben szintén a REJTÕZKÖDÉS címszó alatt lehet majd olvasni. A szöveges részt fényképekkel is szeretném illusztrálni.

Ebben a témakörben a személyi álcázást és a menedék álcázását szeretném bemutatni. Remélhetõleg rövid idõn belül sikerül a fényképeket elkészíteni és az igényeket kielégíthetem.

Elsõsegélynyújtás

Azt gondolom, hogy az elsõsegélynyújtás talán mindennél fontosabb dolog. A mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy mennyire kevesen értenek ezen témához, valamint úgy is megfogalmazhatnám, hogy milyen sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak semmit errõl a témáról.

Akkor érezzük hiányát, amikor bajba kerülünk, pontosabban megsérülünk és már magunk képtelenek vagyunk ellátni sérülésünket. Ez azzal jár, hogy másra kell hagyatkoznunk, és az elég bosszantó, ha többen veszik körbe a sérültet, de senki nem tud segíteni.

A túlélõnek is tisztában kell lennie az alap elsõsegélynyújtás fogásokkal. Kritikus pillanatokban gyakran a gyorsaság a legfontosabb!

Melyek azok a sérülések, amelyek leggyakrabban elõfordulnak?

• zúzódások,
• ficamok,
• csontrepedés,
• csonttörés,
• kiszáradás,
• hõguta,
• fagyás.

A felsoroltak a legáltalánosabb sérülések, de természetesen ezeken túl sok más egyéb is elõfordulhat.

Minimum ezen sérülések ellátásához kellene valamilyen gyakorlattal, ismerettel rendelkeznie a túlélõnek.

Ha ezek birtokában van, akkor esetleg saját magán vagy társain is tud segíteni.