|
15 év csodája 1100 év meséjében 2006. június 8-án tartottuk a keszthelyi Balaton Színházban a Tündérrózsa Gyermek-néptánccsoport 15 éves Jubileumi Műsorát. Több hónapos előkészület és egész éves kemény munka előzte meg színpadra lépésünket. Ahogy közeledett a jeles dátum, úgy lettünk egyre izgatottabbak, és felfokozott kíváncsisággal vártuk a csütörtök délutánt. A felajánlott ajándéktorta jótékony hatásának hála, szinte pillanatok alatt elfogytak a belépők, így már a kezdés előtt tudhattuk, hogy zsúfolásig telt nézőtér előtt szerepelhetünk. Az utolsó napok kőkemény próbái tudatosították bennünk az egész évben begyakorolt mozdulatokat és valamelyest nyugodtabban készülhettünk a visszaszámlálásra. Kezdésnek az alapítástól eltelt 15 évet összefoglaló zenés képeket tekinthették meg a nézők, majd Böbe néni tartotta meg köszöntőjét, megemlítve, hogy a hagyományok ápolása, továbbadása mindenkinek kötelessége, hogy a mai felgyorsult világban ne menjünk el ezen értékek mellett. Ezt követően az alapító tagoknak adtak át ajándékot a legkisebb növendékek, majd Kertész Lajos nyugalmazott zeneművészeti főiskolai tanár ünnepi beszédében szólt a magyarság és a hazafiasság fontos, ám sajnos egyre csökkenő szerepéről. Az első és második osztályos apróságok tánca után az iskola igazgatója, Pálné Szelencsik Klára nyújtott át jutalmat a csoport két vezetőjének. Kisvártatva Tóth Levente Helikoni ezüstérmes szólótáncát láthatták a nézők, melynek zenéjét a kalapjából varázsolta elő. Utána megható pillanatoknak lehettünk szem és fültanúi. Ifjabb Aradvári László vett búcsút a nyolcadik osztályos tanulóktól a csoport nevében szívhez szóló szavakkal, melynek során szem nem maradt szárazon. Megnyugvásként az eltelt nyolc év életképei kerültek levetítésre. Az együttes legújabb produkciójával, a hangulatos Drágszéli táncokkal záródott az első félidő.
A Jubileumi Műsor fő attrakciója a szünet után következett, amikor a
Néptánccsoport az Aradvári Lászlóné és ifj. Aradvári László által
koreografált "1100 év meséi" című táncjátékot vitte színpadra. Ebben
a színházi darabban a magyar nép történelmének főbb eseményei lettek
kiragadva 1100 év dicsőségének és balsorsának sokaságából, néptáncba
csomagolva. Az időben előrehaladva a fényes múlt ugyanúgy megjelent
a színpadon, akárcsak a zivataros századok, míg az egyes táncok
között átvezetésként az adott korra jellemző, híres Nyitásnak a sámán hívta dobszóval az őshazából a honfoglaló lányokat, akik Sárközi táncukkal meg is valósították a Honfoglalást. Géza fiának, első szent királyunk üdvözlése után Mátyás korába repültünk, ahol egy történelmi tánccal illusztráltuk a korabeli udvari vígasságokat. Dózsa György unokáiként Csongrádi tánccal, bőgatyában jelentünk meg a színpadon, majd az egri nők vettek revánsot a törökökön egy mozgalmas Moldvai produkcióval. Az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére egy verbunkot és toborzót is tartalmazó nagysikerű Szatmári táncot mutattunk be. Ezután a Deák Ferenc nevéhez kapcsolódó Kiegyezés következett, amit a fiúk egy Székes tánc kíséretében jelenítettek meg. Az előadás a két világháborút bemutató táncokkal ért tetőpontjára, melynek keretében egy Katonakísérőt és egy Kis-Küküllőmenti táncokat vittünk színpadra, hogy aztán a közönség könnyekig meghatódva, még soha nem tapasztalt szűnni nem akaró vastapssal köszönje meg a két óra hosszúságú, fergeteges produkciót. Felejthetetlen élményekkel a fejekben, kitörölhetetlen emlékekkel a szívekben fejeződött be az Ünnepség, mely méltó volt az elmúlt 15 év nagyszerű sikereihez és hazánk 1100 éves dicső történelméhez! (Rozner Ramóna és Marton Balázs) |