Boppard és Luxemburg 1999.

Első boppardi utunkra nagy izgalommal készültünk. A 20 személyes Mercedes buszra még a puttonyt is fel kellett tenni, mert a táncruhák és saját ruháink mellett a nyolc napra való élelmiszert is vinnünk kellett, mivel önellátók voltunk ez idő alatt. Éjfélkor volt a találkozó a suli előtt. A felkelő nap már Németországban talált bennünket, bár útközben többször megálltunk, hogy egy kis tornával lazítsunk elgémberedett végtagjainkon az autópálya melletti parkolókban. Boppardban magyar zászlóval és "Üdvözlünk benneteket!" táblával vártak ránk a vendéglátók.

Másnap reggel az iskolában óralátogatáson vettünk részt, és körbevezettek bennünket a tantermeken is. Jó volt látni, hogy a német diákok sem jobbak a tanórán, mint mi, sőt... Programunkban szerepelt egy gyalogtúra a "Vierseenblick"-hez. Ez a hegytető egyetlen olyan pontja, ahonnan a Rajna úgy látszik, mintha négy tó lenne. Egy másik túra alkalmával olyan helyen jártunk, mint Magyarországon a Rám-szakadék. A fárasztó gyaloglás ellenére mindkét kirándulás csodálatos volt. Étkezésünkről végig Böbe néni és Kovács Éva néni gondoskodott.

Egyik nap szilvaszedésre vittek bennünket vendéglátóink, így másnap az iskola konyháján szilvás lepényt sütöttünk az iskola tanárai és 450 diákja számára. A szilvából még nagyon sok maradt, így tanáraink és a két sofőr bácsi elkezdtek vacsorára szilvás gombócot készíteni. 115 darabig meg sem álltak, pedig „szerszámok” hiányában nem volt könnyű dolguk, de egy kis leleményességgel mindent megoldottak.

Vendéglátóink egyik nap rajnai hajókirándulásra vittek bennünket. A Rajna mellett egymást érik a csodálatos várak és várromok. Egészen a Loreley-szikláig tartott az utunk, melynek tetején a monda szerint Loreley ült, és énekével elbűvölte a hajósokat, akik ott zátonyra futottak. Egy egész napos kirándulásra vitt bennünket Luxemburgba Miklós bácsi, aki az ottani Boppard - Keszthely Társaság vezetője. A csodálatos hercegség fővárosában dottóval mentünk városnézésre. A hercegi kastély előtt az őrrel is lefényképezkedtünk, majd  megkoszorúztuk azt a házat, ahol Liszt Ferenc tartotta utolsó koncertjét. Visszafelé megnéztük Trier városában a Porta Nigra-t és a dómot is. Másnap Miklós bácsiékhoz voltunk hivatalosak egy kerti partira. Az udvaron a dortmundi fociklub emblémáját ábrázoló óriási asztal volt megterítve minden finomsággal.

Tánccsoportunk persze nem maradhat fellépés nélkül egy ilyen úton. A boppardi borfesztivál megnyitóján adtunk műsort fergeteges sikerrel. Az esti tűzijáték a Rajna-parton gyönyörű zárása volt németországi kirándulásunknak.  Másnap reggel elbúcsúztunk vendéglátóinktól és elindultunk hazafelé. Sok élménnyel és nyelvtudásunkat bővítve egészségesen értünk haza a közel 3000 km-es tanulmányi kirándulásról.

(Aradvári Máté és Tóth Bálint)